Ferenc pápa: Engedjük, hogy Jézus húsvéti misztériuma idén is új életet adjon nekünk!
Március 28-án a Szentatya a húsvéti szent három napról elmélkedett a Szent Péter téren tartott általános kihallgatás keretében. Hangsúlyozta, hogy a húsvéti eseményeknek rá kell nyomniuk bélyegüket mindennapi életünkre; és ismét kemény szavakkal figyelmeztetett arra, hogy ne legyünk romlott, korrupt emberek.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Ma a
holnap kezdődő húsvéti szent három napról szeretnék elmélkedni, hogy egy kicsit
mélyebben megértsük, mit is jelentenek a liturgikus év legfontosabb napjai
nekünk, hívőknek. Szeretnék feltenni nektek egy kérdést: hitünknek melyik
ünnepe a legfontosabb, a karácsony vagy a húsvét? A húsvét, mert az üdvösségünk
ünnepe, Isten irántunk tanúsított szeretetének ünnepe, Jézus halálának és
feltámadásának megünneplése. Ezért szeretnék elgondolkodni veletek ezen az
ünnepen, ezeken a napokon, melyek húsvéti napok, egészen az Úr
feltámadásáig. Ezek a napok egyetlen nagy misztériumnak, az Úr Jézus halálának
és feltámadásának megünnepelt emlékezetét jelentik. A szent három
nap holnap kezdődik, az utolsó vacsora emlékére bemutatott misével [Coena
Domini, ’az Úr vacsorája’], és a feltámadás vasárnapjának esti dicséretével
fejeződik be. Másnap lesz húsvéthétfő, egy további nap a feltámadás
ünneplésére, ez úgymond a liturgikus ünneplés utáni ünnep: ünnep a családi
körben, ünnep a társadalomban. A szent három nap kijelöli hitünk és világban
megélendő hivatásunk alapszakaszait; és minden kereszténynek feladata, hogy a
szent három napot – csütörtök, péntek, szombat, és persze a vasárnap, de a
feltámadás már szombaton elkezdődik – úgy élje meg, mint személyes és közösségi
életének mintegy a „mátrixát”, ahogyan zsidó testvéreink az Egyiptomból való
szabadulást élték meg.
Ez a
három nap ismét felkínálja a keresztény népnek az üdvösség Jézus által
végbevitt nagy eseményeit, és így a népet jövőbeli rendeltetésének horizontja
felé irányítja, valamint megerősíti azon igyekezetében, hogy tanúságot tegyen a
történelemben.
Húsvét
reggelén – a szent három nap során végigjárt szakaszokat felidézve a szekvenciának
– vagyis egy himnusznak, egyfajta zsoltárnak – az éneke ünnepélyesen
megszólaltatja a feltámadás meghirdetését; azt mondja: „Reményünk, Krisztus
feltámadt, és előttünk megy Galileába.” Ez a nagy bejelentés: Krisztus feltámadt!
A világ sok népében, főleg Kelet-Európában, ezekben a húsvéti napokban az
emberek nem „jó napot”-tal, nem „jó estét”-tel, hanem a „Krisztus feltámadt!”
mondattal, vagyis a nagy húsvéti bejelentéssel köszöntik egymást: „Krisztus
feltámadt!” A szent három nap ezekben a meghatott ujjongással kimondott
szavakban éri el tetőpontját. Ezek a szavak nemcsak az öröm és remény
meghirdetését tartalmazzák, hanem a felelősségre és a küldetésre is
figyelmeztetnek. A szent három nap nem szűkül a húsvéti édességekre, a tojásra,
az ünneplésre – még ha ezek szépek is, hiszen a család ünnepléséről van szó –,
nem szűkül ezekre. Hanem onnan indul az út a küldetéshez, az örömhír
hirdetéséhez: Krisztus feltámadt! Ez a hír – melyhez a szent három nap vezet,
miközben fel is készít, hogy befogadhassuk – hitünknek és reményünknek a
középpontja, a lényeg, a meghirdetés – vagy egy nehéz, de mindent kifejező
szóval –, a kérügma, amely folytonosan evangelizálja az Egyházat, az Egyház
pedig maga azt a küldetést kapta, hogy evangelizáljon.
Szent
Pál a következő mondatban foglalja össze a húsvét eseményét: „Krisztus, a mi
húsvéti bárányunk, feláldoztatott” (1Kor 5,7). Bárányként leöletett.
Következésképpen – folytatja – „minden régi dolog a múlté; íme, új dolgok
születtek belőlük” (2Kor 5,15). Újjászülettek. Ez a magyarázata annak, hogy a
kereszténység kezdeti időszakában húsvét napján keresztelték meg az embereket.
Most szombat este meg fogok keresztelni itt, a Szent Péter-bazilikában nyolc
felnőttet, akik megkezdik keresztény életüket. Mindent akkor kezdenek el, mert
újra fognak születni. Egy másik összefoglaló formulával pedig Szent Pál
elmagyarázza, hogy Krisztus „halálra adatott bűneink miatt, és feltámasztatott
megigazulásunkért” (Róm 4,25). Az egyetlen, aki megigazulttá tesz minket, az
egyetlen, aki újjászületést szerez nekünk: Jézus Krisztus. Senki más! És ezért
semmit sem kell fizetnünk, mert a megigazulás – az igaz emberré válás –
ingyenes. Ilyen nagy Jézus szeretete: ingyen ad életet, hogy szentté tegyen
minket, hogy megújítson minket, hogy megbocsásson nekünk! Ez a húsvéti három
nap lényege! A szent három napban ennek az alapvető eseménynek az emlékezete
hálás ünneplésben fejeződik ki, ugyanakkor megújítja a megkereszteltekben új
létállapotuk értelmét, amelyet Pál apostol így fejez ki: „Ha feltámadtatok
Krisztussal, azokat a dolgokat keressétek, amelyek odafent vannak, […] ne a
földi dolgokkal törődjetek” (Kol 3,1–3). Felfelé nézés, a horizont felé nézés,
a látóhatár kitágítása: ez a mi hitünk, ez a mi megigazulásunk, ez a kegyelem
állapota! A keresztségben ugyanis feltámadtunk Krisztussal, és meghaltunk a
világ dolgainak és logikájának; új teremtményként születtünk újjá: olyan
valóság ez, amelynek napról napra konkrét létezéssé kell válnia.
A
keresztény, ha valóban engedi megmosni magát Krisztus által, ha valóban engedi,
hogy ő levesse róla a régi embert, hogy új életben járjon, jóllehet bűnös marad
– hiszen valamennyien bűnösök vagyunk –, nem szabad többé korruptnak maradnia:
Jézus megigazulást adó tevékenysége megment minket a korrupciótól; bűnösök
vagyunk, de nem korruptak; a keresztény ember tehát nem élhet többé halállal a
lelkében, és nem lehet mások halálának okozója. És itt egy szomorú és fájdalmas
dolgot kell mondanom: vannak hamis keresztények, akik azt mondják: „Jézus
feltámadt; megigazultam Jézus által, új életet nyertem, de korrupt életet
élek.” Ezek a hamis keresztények rosszul végzik. A keresztény ember, ismétlem,
bűnös – valamennyien azok vagyunk, én is az vagyok –, de abban a bizonyosságban
élünk, hogy, ha bocsánatot kérünk, az Úr megbocsát nekünk. A korrupt ellenben
úgy tesz, mintha becsületes lenne, de a szívében nincs más, mint rothadás. Az
új életet Jézus adja. A keresztény ember nem élhet halállal a lelkében, és nem
lehet mások halálának okozója. Gondoljunk csak – hogy ne menjünk messzire –
saját házunk tájára, gondoljunk az úgynevezett „keresztény maffiózókra”. Ám
ezeknek semmi közük a kereszténységhez. Kereszténynek mondják magukat, de halált
hordoznak lelkükben és halált okoznak másoknak. Imádkozzunk értük, hogy az Úr
érintse meg lelküket!
A
felebarát, főként a legkisebb és a leginkább szenvedő lesz annak a személynek a
konkrét arca, akit meg kell ajándékoznunk a szeretettel, amelyet Jézus nekünk
adott. A világ a mi feltámadottként élt új életünk terévé válik. Mi
feltámadtunk Jézussal: talpon állunk, emelt fővel, és osztozhatunk mindazok
megaláztatásában, akik ma is, mint Jézus, szenvedések közt élnek, mezítelenek,
szükséget szenvednek, magányosan és a halál közelében élnek; Jézusnak
köszönhetően és ővele együtt a megmentés és remény eszközei, az élet és a
feltámadás jelei lehetünk számukra. Sok országban – itt, Olaszországban, és az
én hazámban [Argentínában] is – él a szokás, hogy az anyukák, a nagymamák,
amikor húsvét napján meghallják a harang hangját, a gyerekeknek megmossák a
szemét vízzel, az élet vizével, annak jeléül, hogy láthassák Jézus által látott
dolgokat, az új dolgokat. A mostani húsvétkor engedjük megmosni lelkünket,
megmosni lelkünk szemét, hogy láthassuk a szép dolgokat, és hogy szép dolgokat
vihessünk végbe. Ez gyönyörű! Pontosan ezt jelenti Jézus feltámadása halála
után, mely mindnyájunk megmentésének ára volt.
Kedves
testvéreim, legyünk készen arra, hogy jól éljük meg a nemsokára – holnap –
kezdődő szent három napot, hogy minél mélyebben bekapcsolódjunk az értünk
meghalt és feltámadt Krisztus misztériumába. Ezen a lelki úton a legszentebb
Szűz kísérjen minket, aki követte Jézust szenvedésében – ő ott volt, nézte őt,
és szenvedett –, jelen volt, és egységben volt vele a kereszt alatt, de nem
szégyellte fiát. Egy anya sosem szégyelli gyermekét! Ő ott volt, és anyai
szívébe fogadta a feltámadás mérhetetlen örömét. Nyerje el számunkra azt a
kegyelmet, hogy a következő napok szertartásai belsőleg bevonjanak minket, hogy
szívünk és életünk valóban átalakuljon!
Ezeket a
gondolatokat bízom rátok, s egyúttal szívből kívánok mindnyájatoknak,
közösségeiteknek és szeretteiteknek boldog és áldott húsvétot.
Végül
azt tanácsolom nektek, hogy húsvét reggelén vigyétek gyermekeiteket a mosdóhoz,
és mossátok meg a szemüket annak jeléül, hogy úgy lássanak, mint a feltámadt
Jézus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése