2017. május 16., kedd

Isteni Irgalom, akit ajándékul kaptunk az Oltáriszentségben és az egyházi rend szentségében Bízunk benned!



Isteni Irgalom, akit ajándékul kaptunk az Oltáriszentségben
és az egyházi rend szentségében
Bízunk benned!



Vágyom, és éppen ezért kutatom Jézus szavait, hogy azokon keresztül közösségre juthassak Jézus Krisztussal, a Mesterrel, a Fiúval!
Szavai, önmagukban egészen természetesek, semmi különöset nem mond. Mégis, értésemre talán olyanokat mond, melyeken el kell gondolkodnom, hogy azt értsem, amit Ő akar közölni e szavakkal.
-„Nem úgy adom nektek (a békét), ahogy a világ adja”. E szavai hallatán különbséget kell tennem a világ által nyújtott „békesség”, és Isten által kínált „békesség” között. De azt a kérdést is fel szabad tennem a magam számára, hogy mit jelent a szó nekem, hogy „béke”? Milyen tartalmat tulajdonítok e szónak? Mitől lesz bennem békesség érzése? Vagy, lehet a „békesség” megtapasztalásában több is van, mint érzés? Jézus azt mondja, hogy ránk akarja hagyni a békét. Azt, amit Ő nevez „békének”. Ezért is kell úgy gondolkodnom erről a fogalomról, mint ami mást jelenet a világ számára, és mást Isten számára.
- Jézus - abban bizonyosságot érzek, hogy - nem a maga békességéről beszél, hanem az Atya békességéről, hiszen e gondolatát összekapcsolja azzal, hogy „az Atya nagyobb nálam”. Bár az is elhangzik a szájából másutt, hogy én és az Atya egy (Jn 10,30), mégis itt hangsúlyozza, hogy ebben az egységben az Atya felette álló személy! Akinek engedelmeskedik és szeretetben engedelmes Neki!
- Ugyanakkor, Jézus elismeri, kijelenti, hogy a világban olyan erő, hatalom uralkodik, aki nem az Atya!: „mert jön a világ fejedelme; felettem ugyan nincs hatalma, de, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy teszek, ahogy az Atya meghagyta nekem”, még a világ fejedelmének is engedelmeskedik! Mert az Atya ezt várja tőle. A világ erői, lám, Jézusra is hatnak, bár nincs felette hatalmuk! Én adom oda magamat, senki sem veheti el tőlem, halljuk („Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.” [Jn 10,18]) – Vajon, ezzel a hatalommal bírok én is? Lehet, hogy ebben a hatalomban volna az a békesség, amit Jézus akar rám hagyni, ha képessé lennék befogadni?
Jutnak eszembe Izajásnál elhangzó isteni szavak: „Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. – Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” [Iz 55,8-9]
Istenem, a Te Békességedet én olyan dolognak tartom, mely rendet, és összhangot teremthet bennem, Veled. A Te békességed olyan dolog lehet, számomra, mely megnyugtathat abban, mi helyes, mi Igaz és melyik utat kell választanom, ha Hozzád akarok eljutni! Így kérem magam számára, Krisztussal közösségben békességedet! Ámen


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése