Húsvét csütörtökje

Húsvét csütörtökje

A húsvéti jelenések sorozata folytatódik a mai evangéliumban. A feltámadt Krisztus korábban megjelent az üres sírhoz érkező asszonyoknak, majd pedig az Emmausz felé tartó két tanítványnak útközben, akik a kenyértöréskor ismerték fel őt. Most pedig több személynek, az apostolok közösségének mutatja meg magát. Nem lehet szó itt már egyéni képzelődésről, hiszen a megjelenésnél egy nagyobb létszámú csoport van jelen, az apostolokon kívül számos más tanítvány is. A jelenés valódiságát Lukács evangélista azzal is igyekszik bizonyítani, hogy Jézus a jelenlévők szemeláttára eszik a halból és megmutatja a keresztre feszítéskor szerzett sebhelyeit, amelyek feltámadt testén is látszanak.
Az Úr cselekedetét és sebeit látva egyesek továbbra is csodálkoznak, nehezen mernek hinni, mert valóban példa nélküli esemény, hogy valaki visszatérjen a halálból az életbe. Láthatjuk, hogy a hit nem célba érkezést, hanem utat és előrehaladást jelent.
A feltámadt Krisztust nem azonnal ismerjük fel, ahogyan szenvedésének, halálának és feltámadásának értelmét is fokozatosan értjük meg. A felismerés és megértés útján fontos szerepe van a Szentléleknek. Emellett annak megértése is időt igényel, hogy küldetésünket felismerve elinduljunk a Krisztusról szóló tanúságtétel útján. Kérem-e, engedem-e, hogy a Szentlélek fokozatosan feltárja előttem a szenvedés és a feltámadás titkát és felkészítsen a tanúságtételre?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Feltámadt Urunk! Te nem hagytad magára Tamás apostolt kételkedésében és nem engedted, hogy a hitetlenség eluralkodjék lelkén. Teljesítetted kérését, megengedted neki, hogy sebeidet megérintse. Nekünk is segítségünkre sietsz, amikor megrendül hitünk vagy kételkedni kezdünk. Erősítsd a mi hitünket! Vezess bennünket a hit útján! Segíts, hogy eljussunk a feltámadásba vetett hitre, s Tamással együtt valljuk meg hitünket: Én Uram, én Istenem! Hiszek feltámadásodban.