Családok támasza Könyörögj érettünk!

Családok támasza 

Könyörögj érettünk!

Ne féljünk a feltámadás csodájától! Ne tartsuk magunktól távol azt az eseményt, melyet a világ nem képes visszaigazolni a számunkra! Merjük összevetni Isten történését azzal, amire prófétája által szólít meg bennünket: „Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. – Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Iz 55,8-9)

A félelem a mi legnagyobb ellenségünk. Ami a magunké, és ami abból ered, hogy hiányunk van a hitben, és a reményben. E kettőben, melyek, pedig, szabadságunk eszközei. Azért mondom, hogy a félelem a sajátunk, mert azt mi tápláljuk, mi hizlaljuk. Mi lehetünk egyedül azok, akik a félelmünket leváltjuk, Istenre bízva, ami az elköteleződést, a ráhagyatkozó bizalmat jelenti. Nincs e világon senki, se személy, se szervezet, aki Isten és én közém állhat, ha én képessé teszem magam rá, hogy Vele közösségre lépjek! Ezért nagyon lényeges az, a magam számára, hogy Isten Lélek, Aki minden teremtettség felett állóan személyes, ráadásul mindenségnek az Ura.

„Ne féljetek!” Hangzik a Feltámadott első szava. Aki már nem teremtett, hanem Feltámadott!

A teremtés felett álló, új állapot, mely Isten műve! A teremtett lény véges, míg a feltámadott túl van mindazon, ami véges. Ez olyan állapot, amit mi még tapasztalással nem bírunk, csak hittel! Amit, ha hiszünk Istennek, Istenben, akkor nincs okunk rá, hogy ennek az állapotnak ránk vonatkozó lehetőségét magunktól távol tartsuk.

Szabaddá tenni magam az örökkévalóság, a feltámadottság hitéhez! Új emberré lenni, lehetőségem. Minden egyes alkalom erre nyújt lehetőséget, amikor képes vagyok a végtelenért odaadni végességemet. Azaz: bűnös létem is véges lét! Míg a Végtelen Istentől el nem kérem, és el nem fogadom a végességem alóli felmentés kegyelmét, ajándékát!

Mindaz, mi nem természetes, mi természet-feletti, az a természetes állapotomban csoda! Pontosan azért, amiért érte tenni közvetlenül semmit sem vagyok képes. Közvetve annyit tehetek, hogy hiszem, hogy kegyelem, ajándék Istentől, számomra. Hitetlenül is hinni akarom Istenem, hogy hitem Benned, egyedül az, mely megsegíthet, eltávolíthat gyarló, bűnös, és véges anyagi természetemtől. Mert Benned keresem boldogságomat, a megváltás kegyelme által, és a feltámadás reményét hordozva! Ámen