Ferenc pápa reggeli homíliája: aki Isten gyengédségét ismeri, ismeri a keresztény tanítást
Adventi
reggeli szentmise a Szent Márta házban
December
6-án, Szent Miklós püspök emléknapján Ferenc pápa a Szent Márta ház
kápolnájában tartott reggeli szentmiséje homíliájában – az elveszett bárány
története kapcsán (Mt 18,12-14) – Isten ismeretéről, vagyis Isten
gyengédségének az ismeretéről beszélt. Az elveszett bárány értelmezéséhez Júdás
apostol alakját idézte fel.
A
pásztor mint bíró jön a keresésünkre, simogató gyöngédséggel
Elmélkedése
középpontjaként a pápa az Urat úgy mutatta be, mint aki meg nem szűnően a
keresésünkre indul. Úgy jön utánunk, mint egy bíró, de mint olyan bíró, aki
megsimogat, olyan bíró, aki tele van gyöngédséggel. Mindezt azért teszi, hogy
megmentsen bennünket, nem pedig hogy elítéljen. Mindenkit személyesen keres,
mindenkit név szerint ismer és személyesen szeret bennünket, mert ő nem a
személytelen tömeget szereti. Név szerint szeret bennünket, úgy ahogy vagyunk.
Az
elveszett bárány a szíve romlottsága miatt veszett el
Az
elveszett bárány nem azért veszett el, mert nem volt iránytűje – magyarázta a
pápa – hiszen nagyon is jól ismerte az utat. A szíve romlottsága miatt veszett
el, mert szétesett belülről és elmenekült, hogy eltávolodjon az Úrtól. Jól
akarta lakatni a benső sötétségét, ami őt kettős életre vezette: a nyájban is
lenni és a sötétségbe menekülni. Ám az Úr ismeri ezeket a dolgokat és a
keresésére indul. Az a figura, aki a legjobban megérteti velem az Úr
magatartását az eltévedt báránnyal – vallotta meg személyesen a pápa – az
Júdás… és Jézus magatartása Júdással.
Az
eltévedt bárány evangéliumi jelképfigurája Júdás
Az
evangélium legtökéletesebben eltévedt báránya Júdás. Egy olyan ember, akinek
mindig volt valami keserűség a szívében, mindig volt valami kritizálnivalója
másokkal szemben, ám mindig távolságot tartva tőlük. Nem ismerte a másokkal
való együttélés ingyenességének édes örömét. És minthogy soha nem volt
elégedett ez a bárány, Júdás nem volt elégedett – tette hozzá szabadon a pápa –
ezért Júdás megszökött. Megszökött, mert tolvaj volt, elment azért a részért.
Az ilyenek, a paráznák,… mindig megszöknek, sötétség van a szívükben, ami
elszakítja őket a nyájtól. Ilyen a kettős élet, sok keresztény kettős élete is,
fájdalommal mondhatjuk, papoké, püspököké is… És Júdás püspök volt, egyike az
első püspököknek. Az eltévedt bárány, Szegényke! Szegényke ez a Júdás testvér,
ahogyan don Mazzolari hívta őt abban a szép beszédében: „Júdás testvér, mi
történik a szívedben? Nekünk meg kell érteni az eltévedt bárányokat. Nekünk is
van valamicske ügyes bajos dolgunk, kisebb vagy nem is annyira kicsi eltévedt
bárányokkal”.
Júdás
bűnbánata
Amit az
eltévedt bárány csinál, az nem annyira hiba, inkább betegség a szívben, amit az
ördög kihasznál. Így Júdás is, megosztott és elkülönült szívével az eltévedt
bárány ikonja, akinek a pásztor a keresésére indul. Ám Júdás nem érti ezt és
végül, amikor meglátta azt, amit a kettős élete csinált a közösségben, amit a
rossz elvetett az ő belső sötétségével, mert arra vette rá, hogy elmeneküljön,
hogy valami fényt keressen – ami persze nem az Úr világossága, hanem csupán
karácsonyi díszletek, mesterséges fények – akkor elkeseredett.
Isten
szeretete dolgozott abban a lélekben is
Van egy
szó a Bibliában – az Úr jó ezekkel a bárányokkal is és meg nem szűnően keresi
őket – van tehát egy szó, ami azt mondja, hogy Júdás felakasztotta magát és
„megbánta bűnét”. Azt hiszem, hogy az Úr megfogja azt a szót, magával viszi,
nem is tudom, meglehet, de ez a szó kételkedésre indít. Mit is jelent ez a szó?
Azt, hogy végeredményben Isten szeretete dolgozott abban a lélekben, egészen a
kilátástalanság pillanatáig. Ez a jó pásztor magatartása az eltévedt
bárányokkal. Ez az örömhír, amit Karácsony hoz nekünk, és szívünk őszinte
lelkendezését igényli, mely megváltoztatja a szívet, arra indít, engedjük meg,
hogy az Úr megvigasztaljon minket. De ne attól a vigasztól, hogy elmeneküljünk,
hogy megszökjünk a valóság elől, elmeneküljünk a belső gyötrelmeinktől, benső
megosztottságainktól – hangsúlyozta a pápa.
Isten hatalma
az ő gyöngédsége
Amikor
Jézus megtalálja az elveszett bárányt, nem bántalmazza, még akkor sem, ha az
rosszat csinált. Az Olajfák kertjében Jézus «barátjának» hívja Júdást. Ez Isten
simogatása: Aki nem ismeri Isten simogatását, Isten gyöngédségét, az nem ismeri
a keresztény tanítást. Aki nem engedi, hogy az Úr megsimogassa, az elveszett!
Ez az örömhír, az az őszinte örvendezés, amit ma annyira akarunk. Ez az az
öröm, a megvigasztalódás, amit keresünk, hogy jöjjön el az Úr a hatalmával, ami
a simogatása, találjon ránk, üdvözítsen minket, elveszett bárányokat és vigyen
vissza bennünket az egyház nyájába. Az Úr adja meg ezt a kegyelmet, hogy
Karácsonyt a sebeinkkel, bűneinkkel várjuk, őszintén beismerve azokat, várjuk
annak az Istennek a hatalmát, aki eljön megvigasztalni, eljön gyengédségének és
simogatásának a hatalmával, melyek az ő szívéből fakadnak, ami annyira jó, hogy
életét adta értünk” – zárta homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése