2016. december 6., kedd

Ferenc pápa reggeli homíliája: aki Isten gyengédségét ismeri, ismeri a keresztény tanítást



Ferenc pápa reggeli homíliája: aki Isten gyengédségét ismeri, ismeri a keresztény tanítást


Adventi reggeli szentmise a Szent Márta házban 

December 6-án, Szent Miklós püspök emléknapján Ferenc pápa a Szent Márta ház kápolnájában tartott reggeli szentmiséje homíliájában – az elveszett bárány története kapcsán (Mt 18,12-14) – Isten ismeretéről, vagyis Isten gyengédségének az ismeretéről beszélt. Az elveszett bárány értelmezéséhez Júdás apostol alakját idézte fel.
A pásztor mint bíró jön a keresésünkre, simogató gyöngédséggel
Elmélkedése középpontjaként a pápa az Urat úgy mutatta be, mint aki meg nem szűnően a keresésünkre indul. Úgy jön utánunk, mint egy bíró, de mint olyan bíró, aki megsimogat, olyan bíró, aki tele van gyöngédséggel. Mindezt azért teszi, hogy megmentsen bennünket, nem pedig hogy elítéljen. Mindenkit személyesen keres, mindenkit név szerint ismer és személyesen szeret bennünket, mert ő nem a személytelen tömeget szereti. Név szerint szeret bennünket, úgy ahogy vagyunk.
Az elveszett bárány a szíve romlottsága miatt veszett el
Az elveszett bárány nem azért veszett el, mert nem volt iránytűje – magyarázta a pápa – hiszen nagyon is jól ismerte az utat. A szíve romlottsága miatt veszett el, mert szétesett belülről és elmenekült, hogy eltávolodjon az Úrtól. Jól akarta lakatni a benső sötétségét, ami őt kettős életre vezette: a nyájban is lenni és a sötétségbe menekülni. Ám az Úr ismeri ezeket a dolgokat és a keresésére indul. Az a figura, aki a legjobban megérteti velem az Úr magatartását az eltévedt báránnyal – vallotta meg személyesen a pápa – az Júdás… és Jézus magatartása Júdással.
Az eltévedt bárány evangéliumi jelképfigurája Júdás
Az evangélium legtökéletesebben eltévedt báránya Júdás. Egy olyan ember, akinek mindig volt valami keserűség a szívében, mindig volt valami kritizálnivalója másokkal szemben, ám mindig távolságot tartva tőlük. Nem ismerte a másokkal való együttélés ingyenességének édes örömét. És minthogy soha nem volt elégedett ez a bárány, Júdás nem volt elégedett – tette hozzá szabadon a pápa – ezért Júdás megszökött. Megszökött, mert tolvaj volt, elment azért a részért. Az ilyenek, a paráznák,… mindig megszöknek, sötétség van a szívükben, ami elszakítja őket a nyájtól. Ilyen a kettős élet, sok keresztény kettős élete is, fájdalommal mondhatjuk, papoké, püspököké is… És Júdás püspök volt, egyike az első püspököknek. Az eltévedt bárány, Szegényke! Szegényke ez a Júdás testvér, ahogyan don Mazzolari hívta őt abban a szép beszédében: „Júdás testvér, mi történik a szívedben? Nekünk meg kell érteni az eltévedt bárányokat. Nekünk is van valamicske ügyes bajos dolgunk, kisebb vagy nem is annyira kicsi eltévedt bárányokkal”.
Júdás bűnbánata
Amit az eltévedt bárány csinál, az nem annyira hiba, inkább betegség a szívben, amit az ördög kihasznál. Így Júdás is, megosztott és elkülönült szívével az eltévedt bárány ikonja, akinek a pásztor a keresésére indul. Ám Júdás nem érti ezt és végül, amikor meglátta azt, amit a kettős élete csinált a közösségben, amit a rossz elvetett az ő belső sötétségével, mert arra vette rá, hogy elmeneküljön, hogy valami fényt keressen – ami persze nem az Úr világossága, hanem csupán karácsonyi díszletek, mesterséges fények – akkor elkeseredett.
Isten szeretete dolgozott abban a lélekben is
Van egy szó a Bibliában – az Úr jó ezekkel a bárányokkal is és meg nem szűnően keresi őket – van tehát egy szó, ami azt mondja, hogy Júdás felakasztotta magát és „megbánta bűnét”. Azt hiszem, hogy az Úr megfogja azt a szót, magával viszi, nem is tudom, meglehet, de ez a szó kételkedésre indít. Mit is jelent ez a szó? Azt, hogy végeredményben Isten szeretete dolgozott abban a lélekben, egészen a kilátástalanság pillanatáig. Ez a jó pásztor magatartása az eltévedt bárányokkal. Ez az örömhír, amit Karácsony hoz nekünk, és szívünk őszinte lelkendezését igényli, mely megváltoztatja a szívet, arra indít, engedjük meg, hogy az Úr megvigasztaljon minket. De ne attól a vigasztól, hogy elmeneküljünk, hogy megszökjünk a valóság elől, elmeneküljünk a belső gyötrelmeinktől, benső megosztottságainktól – hangsúlyozta a pápa.
Isten hatalma az ő gyöngédsége
Amikor Jézus megtalálja az elveszett bárányt, nem bántalmazza, még akkor sem, ha az rosszat csinált. Az Olajfák kertjében Jézus «barátjának» hívja Júdást. Ez Isten simogatása: Aki nem ismeri Isten simogatását, Isten gyöngédségét, az nem ismeri a keresztény tanítást. Aki nem engedi, hogy az Úr megsimogassa, az elveszett! Ez az örömhír, az az őszinte örvendezés, amit ma annyira akarunk. Ez az az öröm, a megvigasztalódás, amit keresünk, hogy jöjjön el az Úr a hatalmával, ami a simogatása, találjon ránk, üdvözítsen minket, elveszett bárányokat és vigyen vissza bennünket az egyház nyájába. Az Úr adja meg ezt a kegyelmet, hogy Karácsonyt a sebeinkkel, bűneinkkel várjuk, őszintén beismerve azokat, várjuk annak az Istennek a hatalmát, aki eljön megvigasztalni, eljön gyengédségének és simogatásának a hatalmával, melyek az ő szívéből fakadnak, ami annyira jó, hogy életét adta értünk” – zárta homíliáját Ferenc pápa.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése