Kik test szerént erőtlenek és megútáltatottak voltatok, de Krisztustól elválasztván, a világ pompáját és bölcsességét megtapodtátok

Kik test szerént erőtlenek és megútáltatottak voltatok, de Krisztustól elválasztván, a világ pompáját és bölcsességét megtapodtátok (ApCsel. 2).

 

Ments meg, Uram minket!

Vajon, az igazság a hittől függ? Vagy fordítva van? Hogy a hitemtől függ az, hogy mennyire vagyok képes megismerni az igazságot?

János ahhoz szól, akinek lelke jó állapotban van! Ezt olvashatom a 3Ján első verssoraiban: „Kedvesem! Azon imádkozom, hogy mindenben szerencsésen járj, és egészséges légy, mint ahogy lelked is jó állapotban van. Nagyon örültem, amikor a testvérek megérkeztek, és tanúságot tettek igazságodról, arról, hogy igazságban jársz. Nincs annál nagyobb öröm számomra, mint amikor hallom, hogy a gyermekeim igazságban járnak.” [3 Ján 2-4].

Ez lényeges, hogy János kiről beszél, és kihez intézi a mai olvasmányban elhangzó szavait! Mert, hogyan válhatok én hiteles hithirdetővé, ha bennem nem az Isten igazsága működik, hanem bármilyen más személyes érdek hajt? Erre mondják, hogy kibicnek semmi sem drága. Aki mindenbe beleszól, de semmit sem kockáztat. Miért nem kockáztat semmit? Ennek számtalan oka lehet: nincs, amit kockáztasson; fel sem éri, mit kockáztathat, mert nem érett rá az elméje – gyerekes, felelőtlen, személytelen; be sem veszik őt a játékba, mert komolytalannak tartják a játékra, nem bíznak meg benne, éppen ezért nem bíznak rá semmit; mert a leglényegesebbet nem tanulta meg: előbb kell tanítvánnyá válni, mesterét úgy tisztelni, mint aki értéket ad át a számára, hogy legyen mit kockáztatnia; stb.

Előbb hinnem kell Isten igazságát, hogy majd megismerésére törekedhessek, és csak az után merjek kérni, hogy tudjak olyant kérni, amit Isten nem képes nem teljesíteni! Abban nem szabad kételkednem, hogy rám vár Isten kegyelme! Én lehetek csak az, aki még nem értem meg a kegyelemre! Lehet, hogy soha nem is fogok? Ó, add meg nekem Isten azt, ami ahhoz kell, hogy kegyelmed gazadaggá tegyen! Ámen