Ferenc pápa irgalmasság-katekézise a bebörtönzöttek meglátogatásáról: az irgalom ékesszóló és hatékony kifejezése

Ferenc pápa körbejár a téren 

Ferenc pápa a Szent Péter téren tartotta meg utolsó előtti katekézisét a szentév során, napsütéses időben, több tízezer zarándok jelenlétében. Tanításának kiindulópontja volt a világnyelveken felolvasott evangéliumi szakasz Péter anyósának a meggyógyításáról: „Jézus Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Ezt azonnal elmondták Jézusnak. Odament hát hozzá, s kézen fogva fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Napnyugta után, amikor beesteledett, odahordták hozzá a betegeket és az ördögtől megszállottakat. Az egész város az ajtó elé gyülekezett. Sok beteget meggyógyított különféle betegségekből” (Mk 1,30-34).

Jézus állandó szolgálata  gyógyítás

„Jézus élete, főként az utolsó három esztendeje valójában állandó találkozás volt az emberekkel. Ezek között is különleges helyet foglaltak el a betegek – kezdte beszédét a pápa. Az evangélium hány lapja beszél ezekről a találkozásokról: béna, vak, leprás, megszállott, holdkóros, és számtalan más beteg. Jézus közel ment mindegyikhez és meggyógyított őket a személyes jelenlétével és gyógyító erejének hatalmával. Éppen ezért nem hiányozhat az irgalmasság művei közül a betegek meglátogatása és ápolása”. Ferenc pápa megjegyezte, hogy „az irgalmasság műveinek ebbe a sorába illeszkedik a börtönben levő foglyok meglátogatása. Ugyanis a betegek, miként a börtönlakók a szabadság korlátozott körülményei között élnek. Jézus pedig visszaadja nekik azt, ami hiányzik, a szabadságot, ami a vele való találkozásból ered.

A betegek és foglyok látogatása nagy emberségre vall

Az irgalmasságnak ezekkel a műveivel az Úr bennünket egy nagy emberségre hív, a megosztásra. Aki beteg, sokszor egyedül érzi magát - hangsúlyozta a pápa, hozzáfűzve: éppen a betegségen keresztül tapasztaljuk meg legmélyebben a magányt. Ennélfogva a betegek meglátogatása enyhíti a magány érzését, mert ez egy kiváló gyógyszer. Egy mosoly, egy simogatás, egy kézszorítás…, ezek egyszerű gesztusok, mégis nagyon fontosak azoknak, akik elhagyottaknak érzik magukat. A pápa elismerően szólt azokról, akik meglátogatják a betegeket a kórházban vagy otthonaikban. Ez egy megfizethetetlen önkéntes munka! – szögezte le. Amikor pedig az Úr nevében teszik, akkor az irgalom ékesszóló és hatékony kifejezésévé válik. Ne hagyjuk magukra a betegeket! Ne akadályozzuk meg, hogy megkönnyebbülésre leljenek. A kórházak ugyanis a fájdalom valóságos katedrálisai, ahol azonban a szolgáló szeretet ereje nyilvánvalóvá válik.

Ne ítélkezzünk, segítsük méltóságuk visszaszerzésében

Ugyanígy gondolok a börtönbe zártakra, hiszen Jézus róluk sem feledkezett meg. Azzal, hogy a foglyok meglátogatását az irgalmasság művei közé helyezte, mindenekelőtt arra hív, hogy ne ítélkezzünk senki fölött. Igaz, ha valaki börtönben van, valami bűnt követett el, nem tisztelte  a törvényt. Ezért van börtönben és tölti le a büntetését. De bármiféle bűnt is kövessen el, az Isten továbbra is szereti őt. Ahelyett, hogy ujjal mutogasson rá, a keresztény feladata abban áll, hangsúlyozta a pápa, hogy vállalja magára őt, hogy az elítélt megértse elkövetett bűnét és magába szálljon. A szabadság hiánya, ha az ráadásul rossz börtönkörülményekkel társul, a legnehezebb állapot. Ilyenkor a keresztény feladata különösképpen is az, hogy visszaadja neki emberi méltóságát.

Jézus és az apostolok börtöntapasztalatával

Ferenc pápa végül arra emlékeztetett, nem szabad megfeledkezzünk arról a tényről, hogy Jézus és az apostolok is tapasztalatot szereztek a börtönről. Jézus passiójában megismerjük a kiállott szenvedéseit: letartóztatták, elhurcolták mint egy gonosztevőt, kicsúfolták, kinevették, tövissel koronázták Őt, az Ártatlant. Aztán Szent Pétert és Szent Pált is bebörtönözték! Ferenc pápa ekkor felidézte a hétfői találkozását a páduai fogvatartottak egy csoportjával, akiktől megkérdezte, hogy másnap mit csinálnak majd Rómában: „Elmegyünk a Mamertinumba – Péter és Pál egykori római börtönébe –, hogy osztozzunk Pál apostol tapasztalatában” – felelték. És ott a börtönben imádkoztak. Ez nagyon szép dolog…! Megemlítette még a pápa Pál apostol börtön tapasztalatát is: egyedül érezte magát és nagyon vágyott arra, hogy valaki meglátogassa. Egyedül maradt a nagy Pál, mert a nagy többség egyedül hagyta őt. Végül arra a kérte a zarándokokat, hogy folytassák az irgalmasságnak ezt az ősi gyakorlatát, melyről Jézus olyan sok szép példát hagyott ránk, mint például amikor meglátogatta Simon anyósát.

Magyar kormányküldöttség a Szentatyánál

A szerdai kihallgatáson részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki a Vatikáni Rádió mellett, a Szent Péter térre vezető Conciliazione sugárút elején levű zarándok indítópont tőszomszédságában október 13-án felállított „Misericordia” köztéri installáció záróeseményére érkezett Rómába, Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára kíséretében. A szentszéki magyar nagykövetség részéről Habsburg-Lotharingiai Eduárd nagykövet és Érszegi Márk Aurél első beosztott voltak jelen a pápai fogadáson, akik a magyar küldöttség tagjain túl bemutatták a Szentatyának Hervé-Lóránth Ervint, a „Misericordia” köztéri installáció alkotóművészét.