Kik gyűlölségeket szenvedtetek az emberektől
Krisztusért (Máté 10).
Ments meg, Uram minket!
No
lám! Már megint Pál szavai azok, melyek elgondolkodtatásra bírnak. Legyen Isten
dicsőségére, Krisztus nevére és tanítása által!
Pál
e szavakkal kezdi: „Pál, Isten szolgája, és Jézus Krisztus meghívott apostola,
hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse,
az örök élet reményében, amelyet örök idők előtt megígért Isten”.
Hallgatom
szavait, de e közben azt hallom: helyettesítsd be nevét neveddel!” – nem de ez
a víziója Istennek minden kiválasztottjával kapcsolatban?
Ma
nekem a dolgom az, mint Pálnak, a maga korában! A feladat nem változik, csak a
személyek! Fel kell izzítanom szívemben a parazsat, hogy lángoljon! Hogy az én
hitem, melyet Isten kegyelme jár át, mert nélküle nincs semmi, ami jó, az
másokat is hitre vezessen el! Ha hit Istenben, akkor igaz Isten tisztelet is
egyben! Ha hit Istenben, akkor az, örök életben reményre vezet. Melyet öröktől
fogva hirdethetünk, mert ígérete annak, aki van, és jelenléte betölt mindent,
mindörökre!
Ez
lehet, ez a reményteli ígéret az alapja annak, hogy mindent, és mindenkinek
megbocsátani lehessek alkalmassá! Tulajdonképpen a magam szabadságát ezen
mérhetem le, hogy képes vagyok-e bármit, bárkinek is megbocsátani. A nélkül,
hogy megbotránkoznék rajta. Azon az emberen, akinek megbocsátanom van módom.
Ilyen
módon, azt kell mondanom, hogy Pál nagyon pragmatikus, gyakorlatias. Amit Jézus
tanít, azt Pál lefordítja, kibontja a mi nyelvünkre.
Segíts
engem Istenem, Mennyei Atyám, hogy Pál szavai, Krisztus tanítása, bennem életté
válhasson, a kegyelem által! Mert benne akarok maradni a Te tervedben, és
majdan részesülni vágyom ajándékodban. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése