Ferenc pápa: Nem kell
félnünk a haláltól, ha hűségesek vagyunk az Úrhoz
Az Úrhoz való hűségben soha nem csalatkozunk;
még halálunk óráján és Isten ítélőszéke előtt sem, mert ha hűek voltunk hozzá,
nem fogunk félni – erről beszélt a pápa november 22-én reggel, a Szent
Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
A szentatya óva intett az elidegenedett élet
csapdájától, amikor úgy tekintünk az életre, mintha az soha nem érne véget, és
nem kellene meghalnunk. Gondoljuk inkább végig életünk menetét. Az Úr arra hív,
hogy komolyan gondolkodjunk el a mindannyiunkra váró végről, amit egyikünk sem
kerülhet el – mondta.
Nem szívesen gondolunk ilyesmire, de ez az
igazság. Amikor valaki meghal közülünk, az évek múlásával feledésbe merül,
szinte senki nem emlékszik majd rá – jelentette ki a pápa. „Van egy
határidőnaplóm – vallotta meg a szentatya –, ahova felírom, amikor meghal
valaki, és így mindennap látom az évfordulókat és érzékelem az idő múlását.” Ez
kötelez minket arra, hogy végiggondoljuk, mit hagyunk itt, milyen az életünk
fonala. Aztán a végén – ahogy a mai szentleckében olvassuk a Jelenések
könyvéből (Jel 14,14–19) – eljön az ítélet pillanata mindannyiunk számára. Jót
tesz nekünk, ha végiggondoljuk, milyen is lesz az a nap, amikor Jézus elé
állunk? Amikor megkérdi tőlünk, mit kezdtünk a kapott talentumokkal? Amikor azt
kérdi: milyen volt a szíved, amikor belehullott a mag? Olyan, mint az út széle
vagy mint a tövisek? – utalt a pápa a magvető példázatára. Hogyan fogadtam
Isten szavát? Nyitott szívvel? Kicsíráztattam, hogy mindenki javát szolgálja,
vagy elrejtettem?
Az ítélet napján mind odakerülünk Jézus színe
elé, tehát ne hagyjuk magunkat félrevezetni – utalt a pápa a napi evangéliumra
(Lk 21,5–11). Ilyen félrevezetés az elidegenedés, elidegenítés, a
felületes dolgok megtévesztő volta, amelyeknek nincs transzcendens jellegük, az
élet tévképzete, hogy soha nem kell meghalnunk. Amikor eljön majd az Úr és
számonkér, hogyan talál minket? Várakozásban, vagy az élet sok elidegenedése
közepette? „Emlékszem – szólt a pápa –, amikor gyerekkoromban hittanra jártam,
négy dologra tanítottak minket: halál, ítélet, pokol vagy mennyország. Az
ítélet után ott van ez a lehetőség. »De atyám, ez azért van, hogy megijesszen
minket…« »Nem, ez az igazság! Ha te nem gondozod a szívedet, hogy az Úr veled
legyen, és mindig távol élsz az Úrtól, akkor talán fennáll a veszély, hogy
örökre eltávolodsz tőle. És ez rettenetes!«” – fejtette ki homíliájában a szentatya.
Gondoljuk tehát végig – ismételte a pápa –,
hogyan alakul életünk vége, amikor az Úr elé állunk. Ahhoz pedig, hogy ne
féljünk abban a pillanatban, fogadjuk meg János apostol tanácsát, vagyis
fogadjunk sírig tartó hűséget az Úrnak, és ő nekünk adja az élet koronáját. Az
Úrhoz való hűség soha nem okoz csalódást. Ha mindegyikünk hű marad az Úrhoz,
akkor a halál eljövetelekor mondhatjuk Assisi Szent Ferenccel: „Jöjj el,
nővérünk, testi halál…”, és nem ijedünk meg. Amikor eljön az ítélet napja, az
Úrra tekintünk, és azt mondjuk: „Uram, sok bűnöm van, de igyekeztem hű lenni
hozzád”. Az Úr pedig jóságos. „Légy hű a halálig – mondja az Úr –, és én neked
adom az élet koronáját” (Jel 2,10). Ezzel a hűséggel nem fogunk félni a
haláltól, életünk végén nem félünk az ítélet napjától – zárta kedd reggeli
homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése