Évközi harmincnegyedik hét péntekje

Évközi harmincnegyedik hét péntekje

A világ mulandóságát és emberi létünk időbeli korlátozottságát megtapasztalva keressük a maradandó dolgokat, vágyódunk az örökkévalóra. E vágyunkat Jézus teljesíti be, aki a mai evangéliumban a következőt mondja: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” A kijelentés egyrészt azt jelenti, hogy Krisztus tanítása minden korban eljut az emberekhez. Örök igazság ez, amely az idők végezetéig irányelvként, követendő útmutatásként szolgál a világban élő embereknek. Krisztus szava megbízható, mert nem emberektől, hanem Istentől származik. Ezt a tanítást, ennek az igazságnak hirdetését bízta Krisztus az általa létrehozott közösségre, az Egyházra, amely minden korban átadja az üdvösség örömhírét az embereknek.
Másrészt azt is jelenti ez a kijelentés, hogy az üdvösséget kereső és az üdvözülni vágyó ember számára örökérvényű ez a tanítás. Azért hallgatjuk Jézus tanítását, mert benne felismerjük az örök élet üzenetét. Értelmem segítségével egyre jobban törekszem megérteni Krisztus szavát, szívemben őrzöm és életemben megvalósítom üzenetét, mert így haladhatok az üdvösség útján. A krisztusi tanítás elfogadása vagy elutasítása, illetve annak megvalósítása vagy elvetése döntő jelentőségű számunkra az üdvösség szempontjából. Jézus örök igazsága az örök életre vezet.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára.