Böjte Csaba a Hírvivők konferencián: A gyermek Jézus lelkületére van szükség a nevelésben
A párbeszédre való készség és a másikba fektetett bizalom fontosságát hangsúlyozta Böjte Csaba október 7-én, a szegedi Gál Ferenc Főiskolán megrendezett III. Hírvivők konferencián. Arról is szólt, hogy a gyermek Jézus lelkülete kell ahhoz, hogy mosollyal és nyitottan tudjunk fordulni a másik felé.
A
rendezvényen a családi kötelék fontosságáról, a katekézisben betöltött
feladatáról és az állami gondoskodásban élő gyermekek családi életre való
neveléséről is szó esett.
„Az
élet arra van, hogy élvezzük, azért van, hogy játsszunk benne, hogy jó pajtások
legyünk” – fogalmazott Böjte Csaba testvér a Család – Közösség – Egyház
címmel megrendezett konferencián. Mint mondta, látja maga előtt azt a képet,
ahogy Názáret poros utcáin kergetőzik a nagy Isten az emberek fiaival.
Emlékeztetett, Jézus maga választott forgatókönyvet, születhetett volna bárhol,
gazdag család gyermekeként is felnőhetett volna, ám Csaba testvér szerint azzal
is üzen és tanít, hogy egy betlehemi istállóban látta meg a napvilágot. „Ez a
semmi nélkül, üres kézzel közénk jött Isten a példaképünk. Mivel jött Jézus
Krisztus közénk? Egy mosollyal, amivel rá tudott mosolyogni az ő anyukájára.
Ezenfelül a párbeszédre való készséggel, azzal a hatalmas bizalommal, hogy te
jó vagy” – hangsúlyozta a ferences szerzetes. Csaba testvér gyermeknevelési
filozófiájának alapja is az, hogy Isten selejtet egészen biztos nem teremt. Ha
visznek hozzá egy gyermeket, sosem azt nézi, honnan jött, nem a múltja
határozza meg, azt kell figyelembe venni, hogy ő a Mennyei Atya alkotása, s ez
neki hatalmas erőt ad ahhoz, hogy rámosolyogjon a másik emberre – fejtette ki.
A dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója szerint ezt lenne jó
mindannyiunknak megtanulnunk. „Az ember olyan, mint egy tükör: ha
belemosolyogsz, általában visszamosolyog rád. Ha bizalmat fordítasz feléje, ez
jön vissza. Jézus egész életében minden erről szól” – fogalmazott Böjte Csaba.
Előadásában
Szent Márton példáját is felhozta, aki háborúban nem akart fegyvert ragadni,
nem legyőzni akarta az ellenséget, hanem meggyőzni. Kevesen tudják, hogy Szent
István előtt Szent Márton országa volt hazánk, hozzá imádkoztak a magyarok,
Pannonhalma pedig Szent Márton hegye volt egykoron – hangsúlyozta a szerzetes.
„Szent Márton számomra a párbeszéd erejét jeleníti meg, hogy az ellenségemből a
barátom lesz. Milyen jó lenne, hogyha én is ezt a jézusi baráti párbeszédre
való készséget meg tudnám tanulni” – fogalmazott.
Böjte
Csaba szólt Márton Áron erdélyi püspökről is, aki a Trianon utáni időkben a
remény és párbeszéd embere volt. Elmesélte, hogy egy idős ember azt mondta
neki, hogy a 20. században Isten legnagyobb ajándéka számára Márton Áron volt,
akit 1938-ban neveztek ki erdélyi püspökké. Mindig szót emelt az
igazságtalanságok ellen, irányult az zsidók, románok vagy épp magyarok
irányába, a börtönévek sem törték meg, mindenkivel párbeszédre törekedett,
sosem hátrálva meg a munka elől, sosem térve le arról az útról, amin elindult.
„Mi után kiált ez a világ? Szent Mártonok és Márton Áron püspökök után kiált,
akik képesek lennének a párbeszéd hangját a társadalomban hallatni. Gyermek
jézusi lelkületű papok és világiak után kiált, sír a mi világunk. Olyanok után,
akik naivan, tisztán oda tudnak menni a másikhoz és meg tudják szólítani. Én
hiszek a párbeszédben, hiszem, hogy bizalomból, szeretetből születik az élet” –
hangsúlyozta Csaba testvér.
A
szerzetes leszögezte, hogy amit ők a gyerekekkel megvalósítanak, az a recept
működik. Hiába mondják, hogy a siker személye, karizmája miatt van, Böjte Csaba
úgy látja, az a lényeg, hogy milyen lélekkel fordulnak a gyerekek felé. Olyan
ez, mint a nagymama piskótareceptje –mondta –, ha aszerint sütünk, pont olyan
finomat tudunk mi is készíteni. Éppen ezért tartja fontosnak, hogy megtanuljunk
bizalommal fordulni a másik felé, tudjunk párbeszédet kezdeményezni, és valóban
gyermek jézusi lelkülettel, mosollyal fordulni a másik ember felé.
A Gál
Ferenc Főiskola rendszeresen ad helyet konferenciáknak, így a teológia és
neveléstudomány ágak műhelyévé vált az egyházmegye iskolája, s ezzel tölti be
azt a hivatását, amit keresztény és katolikus felsőoktatási intézményként
kapott – mondta el köszöntőjében Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye
oktatási helynöke. Hozzátette, a III. Hírvivők konferenciájának témája, azaz a
család, a közösség és egyház egyenként is olyan értékek, amelyekre napjainkban
különös figyelmet fordítunk. „A család mint közösség egyidős az emberiséggel, a
társadalom alapsejtje, amelynek alapvető funkciója a házastársak kapcsolatában
és a szülői felelősségben gyökeredzik” – hangsúlyozta Serfőző Levente.
Az
oktatási helynök előadásában a család feladatait vette számba. Elmondta, az
ideákat, vagyis az elérendő célokat tekintve számtalan tapasztalattal
rendelkezünk, azelőtt azonban, hogy a hitet mélyítsék, elő kell készíteni azt a
környezetet, amelyben a hit magját el lehet ültetni. Serfőző Levente szerint a
családi életre és értékekre nevelés olyan, mint az evangéliumi magvetés:
valakinek ott is meg kellett művelnie a talajt ahhoz, hogy a mag jó földbe
hulljon. „Munkásokra van szükség, akiket az evangélium nyelvén
misszionáriusoknak nevezünk. Feladata van a hitét már élő családoknak, hiszen
ők tesznek tanúságot, de feladata van minden egyes szülőnek, aki nevelni akarja
gyermekét, mert Mózes mondata egyszer mindannyiunkat utolér: Amikor a fiad egy
nap megkérdez, akkor majd felelned kell” – zárta előadását a lelkipásztor.
A
központi téma kapcsán a kötelék, a kötődés és a küldetés viszonyáról tartott
előadást Kozma Gábor, a Gál Ferenc Főiskola rektora. Elmondta, az első Hírvivők
konferencián a közösség- és kapcsolatépítés volt a fő téma, tavaly az
értékkereső társadalom, az értékadó keresztény közösségek szerepét vizsgálták.
„A főiskolánkon folyó kutatások eredményei is arra hívják fel a figyelmet, hogy
bármelyik család számára a saját gyökereinek táplálásában, nemzeti
identitásának kérdésében mindennél nagyobb hatású a helyi keresztény
közösséghez tartozás ereje” – jelentette ki Kozma Gábor. Amennyiben ez az erő
enyhült, az minden esetben az elődök kultúrájának gyökereitől elszakadáshoz
vezetett – tette hozzá. Tudományos vizsgálatok során is megtapasztalható módon
kapcsolódik össze az erős hittel a közösségben, a családban és a nemzetben való
létezés, amelyek egy tőből fakadnak a rektor elmondása szerint, tehát nem lehet
elszakítani egymástól azokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése