Krisztus Vére, a bűnbánók reménysége

Krisztus Vére, a bűnbánók reménysége

üdvözíts minket!

Számon tartja Isten a jótetteit, mert számon tartja azt, akivel szüntelen készséges jót tenni! De én, hinni tudok Benne? Nem csak Istenben gondolom ezt, hanem abban, hogy Isten jóra való szándékkal van irántam, még akkor is, amikor én nem értem meg, mi az, ami Isten számára a legfőbb jó! A jót, míg én magamban, önmagamért és értem valónak értelmezem, addig Isten úgy értelmezi azt, hogy látja mindazokat, akik hátam mögött is vágyakoznak a jóra, készek is a jóra!

„A hit elsősorban egy IGEN: Istenre, önmagunkra, minden emberre, a teremtett világra – hiszen Isten maga is igent mond ránk.” Martin Werlen, Egyházprovokációk, LIV) Erre a hitre eljutni, nem megy másképpen, csak úgy, ha nyitott és szabad vagyok rá, hogy „Isten igéje, mely nincs megbilincselve”, bennem életté legyen. Mi több, éltetővé válhasson!

Nos, ez az, ami semmilyen felkentséget nem igényel. Illetve minden felkenéstől független, mert rajtam áll! Én, hogyan vagyok Istennel, magammal, minden emberrel, és az egész teremtéssel? Igent mondani megengedőn mindarra, ami lehet, a mi van, de azzal a nyitottsággal, hogy minden Isten teljességének a részévé lehet, ha én megengedem!

Én, a hitetlenségemmel, vagy eretnekségemmel vagyok az úttorlasz, ha „a hitet gondolati rendszerként értelmezem” – mondja Martin Werlen, a fent idézett könyvében.

Nem érteni Krisztust, és Krisztusban az Egyházat, minden egyházi tanítást, az igazi eretnekség. Valójában ebben a bűnben mindannyian részesek vagyunk, hogy nem vagyunk képesek összeegyeztetni azt, amit az Egyház tanít, azzal, aki Jézus!

Talán ezért, a tízből csak egy fordult vissza, hogy hálát adjon! A hit torzulása, hiánya, abból származik, hogy nem vesszük komolyan létezésünket, mely tőlünk független tény, de nem független, hogy mire juthat! Képes vagyok visszafordulni, alázatossá tenni magam, vagy, csökönyösen ragaszkodom szavaimhoz, formáimhoz, alaki dolgaimhoz? Nem beismerve azt, hogy magától értetődően, és nyilvánvalóan, mást teszek, mint amit vallok. Mert tudom, hogy vissza kellene fordulnom, de nem teszem meg, találok rá indokot, a magam számára!

Segíts meg, miközben megbocsátod vétkeimet, hogy ne kapkodjak, és ne féljek attól, hogy hálát adjak, hogy megköszönjek, hogy tiszteljem és megbecsüljem azt, amire érdemtelenül alkalmat adsz számomra! Ámen