A hazánkban élő, kisebbségben lévő testvéreinkért

A hazánkban élő, kisebbségben lévő testvéreinkért

Könyörögjünk az Úrhoz!

Ugyan, Jézus példabeszédében ki az intéző, ha nem maga Jézus, ki könyörög értünk az Atyánál? Pál apostol mondja: „Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közben is jár értünk?” [Róm 8,34] Ő tartja a hátát minden vétkünkért, míg esélyünk lehet azt mondani: „vétkeztem az ég ellen és Te ellened” [Lk 15,21].

De, ki kell mondanunk! Úgy az Atyának, mint annak is, ki ellen vétkeseknek tudjuk magunkat! Hogy ne a bűneink súlya terhelje életemet. Isten felszabadítani kész minden terhem alól, az Ő szolgálatára!

Hogyan mondja Pál a mai tanításában? Hallgatom: „Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége; hogy ne legyünk már ingatag gyermekek, és ne vessen minket ide-oda a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és tévedésbe ejtő álnoksággal. Ellenkezőleg, járjunk az igazság szerint szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a fej.” Isten, a Szentlélek által minden értelmünk egységének megteremtésére törekszik, az összefüggésekre kell ráismernünk, melyek Isten szeretetében fogantatnak. Ahogy a régész is, a megtalált részletekből, az egészre próbál következtetni, úgy kell nekem is Isten teljességére rátalálnom azokból a részletekből, melyeket képes vagyok felfedezni, megismerni, megtalálni Jézus tanításából, kinyilatkoztatásából! „Eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére” – ez az emberi érettség, melynek mércéje Krisztus teljessége, állítja Pál!

Azt mondtam, hogy ’Isten felszabadítani kész minden terhem alól, az Ő szolgálatára!’ Ennek a két dolognak egymáshoz szigorú kapcsolata van! Isten szeretete szeretetből, szeretetre van! A bőséges termés tanítása pontosan arról szól, ami Jézus példája is: Ő előbb tizenkettőt, majd hetvenkettőt választott, akiket küldött az Ő nevében tanítani. Az egyből lett tizenkettő, majd hetvenkettő, és így tovább. Ha én belőlem nem lesz tizenkettő, egy tucat, vagy legalább fél tucat (mert 72:12=6), akkor nem tettem meg azt, amire Isten szándéka szerint vagyok! Isten munkatársának tekint. De nem olyan értelemben, mint ahogy ez, itt, körünkben értendő. Nem kihasználni akar! Hanem velem közösséget alkotva, engem és általam még sokakat akar megajándékozni a maga társaságával! Isten országa az, ahol az Istenszeretők élnek, az Isten által nyújtotta garanciák között!

Jézus példabeszédében, itt, a fügefa, szerintem, megegyezik a zsidók értelmezésével: a béke, a virágzás, a bőség s a szőlőtővel együtt Izráel jelképének. Azaz, Isten bizalma az emberben, hogy teljességére eljuthat, Krisztus által nem fogyatkozik mindaddig, míg az ítélet napja el nem érkezik! Ebben a példabeszédben nyer értelmet a mások bűneiért való közbenjárás is!

Irgalmasságod, Istenem, így áll fenn, míg világ a világ! Így esedezem Nálad bűneim bocsánatáért, és minden szerettem bűneinek bocsánatáért is! Ámen