Elkezdődött a 37. Rimini Meeting

Augusztus 19-én, péntek délelőtt megnyitotta kapuit a „Népek közötti barátságért” megrendezett nemzetközi találkozó, a 37. Rimini Meeting. Az esemény első napjáról Varga János, a bécsi Collegium Pazmanianum rektora számolt be szerkesztőségünknek.

A nyitó program kezdetén Emilia Guarnieri, a Meeting Alapítvány elnöke olvasta fel Pietro Parolin bíboros, Ferenc pápa üdvözletét és áldását közvetítő üzenetét.

„A Meeting mottója »Te érték vagy számomra« – fogalmaz a levél – bátor. Bátorság kell ezt mondani, amikor a minket körülvevő valóság épp az ellenkezőjét sugallja. Túl gyakran engedünk a kísértésnek, hogy a saját érdekeink határán bezárkózzunk, s így a másik feleslegessé, vagy ami még rosszabb, zavaró tényezővé, nehézséggé válik. Ez azonban nem egyezik természetünkkel: gyermekkorunktól felfedezzük a többi emberrel való kapcsolat szépségét, megtanulunk találkozni a másikkal, felismerve és elfogadva, mint megszólítható személyt, mint testvért, hiszen az egy közös mennyei Atya gyermekei vagyunk. Az önzés azonban eltávolít a személyektől, elsősorban a korlátokat és hibákat veszi észre, legyengítve a törekvést és a képességet egy olyan együttélésre, amelyben mindenki szabad és boldog lehet, a másik társaságában, másságának gazdagsága által.

A békének és a népek, nemzetek biztonságának fenyegetettségével szembesülve tudatosítani kell magunkban, hogy főképpen az egzisztenciális bizonytalanság az, ami félelmet kelt a másikkal szemben, mintha az ellenfelünk lenne, aki elveszi életterünket, és átlépi az általunk meghúzott határokat. Egy olyan korszakváltással szemben, amely mindannyiunkat érint, ki gondolhatja, hogy egyedül, és a saját erejéből üdvözülhet? Az önhittség áll minden emberi konfliktus kezdeténél. Az Úr Jézus példája alapján a keresztény ember nyitottan áll hozzá a másikhoz, akárki is legyen ő, mert senkit sem tekinthet egyértelműen elveszettnek. Az evangélium a tékozló fiú atyját állítja elénk, aki minden nap azt nézte, hogy mikor jön vissza a fia, mert mindenek ellenére reménykedett. Mekkorát változna a világunk, ha ennek a határokat nem ismerő reménynek a szemüvegén keresztül tekintenének az emberek egymásra.

Van egy szó, amit nem szűnhetünk meg ismételni és főként tanúsítani: a párbeszéd. Felfedezzük, hogy mások felé való megnyílás nem gyengíti a tekintetünket, hanem gazdagabbá tesz, mert segít felismerni a másik igazságát, tapasztalatának fontosságát, annak hátterét, amit mond, még akkor is, ha olyan magatartás vagy döntés húzódik meg mögötte, amelyet nem osztunk. Egy igazi találkozás feltételezi a saját identitásunk világos voltát, ugyanakkor a készséget, hogy a másikkal azonosuljunk, elfogadva ami a felszín alatt van, ami a szívét nyomja, vagy amit valójában keres. Ezen a módon kezdődhet az a párbeszéd, amely új szintézisek felé vezet minket, amelyek kölcsönösen gazdagítanak bennünket. Ez az a kihívás, amellyel szemben találja magát minden jó szándékú ember.

Sok esetben összezavartnak érezzük magunkat és tehetetlennek a tanúságtételre, pedig a valóságban ez egy titokzatos meghívás arra, hogy megtaláljuk a közösség alapjait, bizonyos emberekkel egy új kezdetre. Mindezekkel szembesülve mi, mint Jézus tanítványai, mit adhatunk? Feladatunk egybeesik küldetésünkkel, amelyre Istentől ki lettünk választva: »az evangélium hirdetése, amely ma jobban, mint valaha főként az emberi sérülésekhez való odafordulásban valósul meg, Jézus erős és egyszerű jelenlétét, vigasztaló és bátorító irgalmát hordozva.« (Ferenc pápa beszéde a Nagy Károly-díj átvételekor)

Ez a Szentatya kívánsága, amellyel bátorítani akarja a Meeting résztvevőit és fel akarja hívni a figyelmet a személyes és ötletes tanúságtételre, annak tudatában, hogy ami vonz, ami meggyőz, ami a láncokat megoldja, nem az eszközök ereje, hanem az Atya irgalmas szeretetének kitartó szelídsége, amely mindenkit vonzhat a kegyelmek forrásához, amelyet Isten a szentségekben ajánl fel.

Ferenc pápa a Szentlélek világosságát kéri a Meeting szervezőire, résztvevőire, a számos önkéntesre, a hit és a testvéri közösség termékeny tapasztalatához, s miközben imájukat kéri, szívből küldi apostoli áldását” – fejeződik be a levél.

2015-ben Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök üzenetet küldött a Meeting kezdetére, idén pedig személyesen is idelátogatott, ő tartotta az egyhetes találkozó nyitó előadását. Erre a 2016-os évben kiváló alkalmat ad az Olasz Köztársaság kikiáltásának 70. évfordulója. Az elnöki beszéd címe témaadó: Találkozás a másikkal – a Köztársaság szelleme 1946–2016, amelyet a Meeting egy nagy kiállítása is feldolgoz.

Az olasz köztársasági elnök beszéde kezdetén a Meeting szervezőihez és az önkéntesekhez fordult: „Értékes forrás vagytok társadalmunk számára, amikor megköszönöm nektek, szeretném az összes fiatalt meghívni arra, hogy egy ideál érdekében legyenek szintén lelkesek és tevékenyek.”

A köztársaság fiatal és számos nehéz próbát kiállt és legyőzött. Ahhoz, hogy előre jussunk, a fiatalok olyan hozzáállására van szükség, hogy saját életük főszereplői legyenek. Ez a tényező fontosabb, mint a tőzsdeindex – mondta.

Az olasz társadalom jelen helyzetéről az elnök kijelentette: elöregedőben van, és jobban helyet kell adjon a fiatalok víziójának, anélkül hogy engednénk a változások miatti félelemnek, sokkal inkább hidakat építve, megosztva a javakat és a nehézségeket, a jogokat és a kötelességeket.

A köztársasági elnök Don Giussanit idézte, annak tudatosításában látva a leglényegesebb pontot, hogy „az egyén nem elegendő magának, ahhoz, hogy megvalósítsa magát, szüksége van a másikra, a »te« hozzátartozik az egzisztenciánkhoz, hogy kialakuljon a »mi«. Ebben áll a közösség, a történelem, a demokrácia. A saját magunkhoz elvezető út megtétele nélkül az én gyengévé válik. Ezért fontos értékelni a párbeszédet, megosztani a reményt és a barátságot. Az önzés nem hoz létre semmilyen változást, fordulatot. Az önzés felerősödésének veszélye csak az elszigetelődés kockázatát rejti magában. Az út, amin járnunk kell, Európára vonatkozóan is az emberségé, a biztonságé és az összefogásé, azok legyőzésére, akik háborút akarnak vagy provokálnak. Európa nélkül egyetlen ország sem lesz képes egyedül szembesülni a migrációs válsággal. Meg kell akadályozzuk, hogy a félelem a jövő útjába álljon. Ez a legjobb, ami ránk és fiataljainkra várhat.”

A találkozó végén három fiatal tett fel kérdéseket Matarella elnöknek, aki válaszában elmondta: „A maradandó értékek a béke, a szabadság és a szociális növekedés. Ezeket folyamatosan követni nem kis feladat. Össze kell egyeztetni a látomást, a realitást, a bátorságot és a kezdeményezőkészséget.”

Az igazság szenvedélyes keresése és annak a szépségen keresztül való megmutatása, tekintetünk felemelése és a valóságra való irányítása szintén fontos a szervezők számára. Ezért az első nap estéjének Egyetlen ének címet viselő ünnepi koncertje is meghatározó, ami három énekesnő – Tiziana Tosca Donati, napjaink Olaszországban igen népszerű popcsillaga, Tania Kassis libanoni szoprán és a szíriai mezzo-szoprán Mirna Kassis, aki maga is menekülni kényszerült hazájából – egészen egyedülállóan közös műsora. Az erre az estére készült, több nyelvű és zenei kultúrájú összeállítás egy verses-zenés utazás, amely napjaink egyik legnagyobb tragédiáját jeleníti meg: azok sorsát, akik a háborúk, a tömeges kivégzések és terrorizmus elől menekülnek. Ezen milliók számára nem marad más, mint felemelni hangjukat, a remény „egyetlen dalát”. Ez az előadás a béke himnusza, és annak példája, hogy a zene miként képes közösséget létrehozni – mondta Tosca.

Claudio Burgio, a fiatalkorúak milánói börtönének káplánja, a kiskorúakat befogadó Kayros Egyesület alapítója, a milánói dóm kórusának karnagya Az utolsókból lesznek az elsők címmel tartott előadást. Személyes élményét osztotta meg arról, amikor először ment a fogvatartott fiatalok közé és bemutatkozott az egyiknek. Megkérdezte, hogy hívják, erre valami csúnyát válaszolt a fiú. „Ez felrázott, akkor értettem meg, hogy hol a helyem. Hogy én is utolsó vagyok. Hogy nem hagyatkozhatom a szerepemre, tapasztalatomra, társadalmi pozíciómra, lelkipásztori sémáimra. A nevelés kockázat, elsősorban a nevelő számára – mondta Claudio Burgio. – A valóság arra való, hogy szembesítsem az emberségemmel. Ezek a fiúk, a börtönbüntetésüket töltő fiatalok mindegyike is érték a számomra.”

Az első nap kiemelt vendégei és témái közé tartozott még Mohamed Fadhel Mahfoudh, a 2015. évi Nobel-békedíjas tunéziai ügyvéd A társadalom hozza létre a békét – Tunézia példája címet viselő előadása. Mahfoudh hangsúlyozta, hogy négy civil szervezet közösen kapta a Nobel-díjat, az érdem közös a politikai stabilitás, a társadalmi béke megteremtésében, az új tunéziai alkotmány létrejöttében. Elmondta: a Meeting mottója egybeesik tapasztalatukkal, csakis a barátság és a párbeszéd, a másikban lévő jó kölcsönös elismerése vezetett a demokratikus átmenethez.

Camillo Ballin püspök, Észak-Arábia apostoli helynöke, komboniánus szerzetes, aki a Jézus Szent Szívének Komboniánus Misszionáriusai szerzetesközösség tagja arról beszélt, hogyan lehet egy iszlám országban keresztényként élni. Szentelése óta, 47 éve missziós munkát végez. 2005-ben szentelték püspökké, 2011 óta Észak-Arábia apostoli vikáriusa – Kuwait, Bahrein, Katar, Szaúd-Arábia tartozik hozzá, 2 millió katolikus hívővel. Ki ez a Te, a másik? Mindenki, akivel találkozik. Nemcsak érték, hanem ajándék – emelte ki a püspök. Elmondta, milyen nagy értéke van egy olyan országban, ahol Jézus nevét sem szabad kiejteni, a keresztény ember jelenlétének. Végtelen öröm, hogy vannak keresztények, akik létükkel mondják ki: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, tiéd az örök életre szóló tanítás.” Isten ajándékának tartja, hogy őszintén azt tudja mondani, bárkinek, arabnak és nem arabnak egyaránt: „Te érték vagy számomra”. 47 éve így van, és így is lesz egész életemre – vallotta meg a missziós főpásztor.