Ferenc pápa be: Az aggodalmak érthetők, de segítenünk kell, és megoldásokat kell keresnünk!
Április 16-án délután Ferenc pápa a helyi lakosokkal és a katolikus közösséggel találkozott Leszbosz szigetén, és megemlékezett a migráció áldozatairól.
Beszédét
és az elhunytakért mondott imáját teljes terjedelmében közöljük.
Miniszterelnök úr,
tisztelt hatóságok,
kedves testvéreim és nővéreim!
Miniszterelnök úr,
tisztelt hatóságok,
kedves testvéreim és nővéreim!
Azóta
bennem élt a vágy, hogy idejöjjek, amióta Leszbosz szigete békét és méltóságot
kereső sok bevándorló kikötőjévé vált. Ma köszönetet mondok Istennek, amiért
megadta nekem, hogy eljöhettem. Köszönetet mondok Pavlópulosz elnök úrnak,
amiért meghívott, együtt Bartholomaiosz pátriárkával és Hierónümosz érsekkel.
Szeretném
kifejezni csodálatomat a görög nép iránt, amely súlyos nehézségei ellenére,
nyitva tudta tartani a szíveket és a kapukat. Sok-sok egyszerű ember osztotta
meg a nincstelenekkel azt a keveset, amije volt. Isten megfizet majd ezért a
nagylelkűségért, és azoknak a szomszédos nemzeteknek a nagylelkűségéért is,
amelyek kezdettől fogva igen készségesen fogadták a kényszerből elvándorlók
sokaságát.
Hasonlóképpen
áldott a tömérdek önkéntesnek és annak a számos szervezetnek a nagylelkű
jelenléte is, amelyek együtt a közintézményekkel segítséget nyújtottak és
nyújtanak, konkrét formában fejezik ki a testvéri közelséget.
Ma
szeretnék ismét nyomatékosan fordulni az emberek felelősségérzetéhez és
szolidaritásához ez előtt az olyannyira drámai helyzet előtt. Sok menekült,
akik ezen a szigeten vagy Görögország különböző helyein tartózkodnak, kritikus
körülmények között élnek, szorongás és félelem között, olykor reménytelenül az
anyagi nélkülözés és a bizonytalan jövő miatt. Az intézmények és az emberek
aggodalmai, itt, Görögországban és más európai országokban, érthetők és
jogosak. Ugyanakkor sosem szabad elfelejteni, hogy a migránsok, mielőtt számok
lennének, személyek, akiknek arca, neve és története van. Európa az emberi
jogok hazája, és bárkinek, aki európai földre lép, meg kellene tapasztalnia
ezeket, és így jobban tudatában lesz annak, hogy neki is tiszteletben kell
tartania és védelmeznie kell ezeket a jogokat. Sajnos voltak olyanok – köztük
sok gyermek – akiknek megérkezniük sem sikerült: életüket vesztették a
tengeren, embertelen utazások áldozataiként, aljas pribékek miatt gyötrelmeket
szenvedve.
Ti,
Leszbosz lakosai, bizonyságát nyújtjátok annak, hogy ezen a földön, a
civilizáció bölcsőjében még dobog egy olyan emberiség szíve, amely képes
felismeri a másik emberben a testvért és a nővért, egy olyan emberiségé, amely
hidakat akar építeni, és óvakodik attól az illúziótól, hogy kerítések
emelésével nagyobb biztonságban érezné magát. A sorompók ugyanis szakadásokhoz
vezetnek, ahelyett, hogy segítenék a népek valódi fejlődését, a szakadások
pedig előbb-utóbb összeütközésekhez vezetnek.
Ahhoz,
hogy valóban szolidárisak legyünk azokkal, akiknek el kell menekülniük
földjükről, azon kell dolgozni, hogy felszámoljuk ennek a drámai valóságnak az
okait: nem elég a pillanatnyi szükséghelyzet megoldásával foglalkozni, hanem
hosszú távú és nem egyoldalú stratégiákat kell kidolgozni. Mindenekelőtt meg
kell teremteni a békét ott, ahol a háború pusztítást és halált hozott, és meg
kell akadályozni, hogy ez a kór máshol is elterjedjen. Ennek érdekében
határozottan fel kell számolni a fegyvergyártást, a fegyverkereskedelmet és
annak gyakran rejtett szálait; minden támogatást meg kell vonni azoktól, akik
gyűlöletet és erőszakot alkalmazó terveket szőnek. Ehelyett fáradhatatlanul az
országok, a nemzetközi szervezetek és a humanitárius szervek közötti
együttműködést kell szorgalmazni, nem elszigetelve, hanem támogatva azokat,
akik a szükséghelyzet megoldásával foglalkoznak. Ezzel összefüggésben ismét
megfogalmazom azon kívánságomat, hogy sikeres legyen az első humanitárius
csúcstalálkozó, amelyet májusban tartanak Isztambulban.
Mindezt
csak közösen tudjuk tenni: együtt lehet és kell emberhez méltó megoldásokat
keresni az összetett menekültkérdésre. Ehhez pedig nélkülözhetetlen az egyházak
és a vallási közösségek hozzájárulása is. Az, hogy Bartholomaiosz pátriárkával
és Hierónümosz érsekkel együtt vagyok itt, azt a szándékunkat tanúsítja, hogy
folytatni akarjuk együttműködésünket annak érdekében, hogy ez a korszakos
kihívás ne összeütközéshez, hanem a szeretet civilizációjának növekedéséhez
vezessen.
Kedves
testvéreim és nővéreim, ezekkel a tragédiákkal szemben, amelyek megsebzik az
emberiséget, Isten nem közömbös, nem marad távol. Ő a mi Atyánk, aki támogat
minket a jó építésében és a rossz elutasításában. Nem csupán támogat minket,
hanem Jézusban megmutatta nekünk a békéhez vezető utat. A világban
tapasztalható rosszal szemben ő szolgánkká lett, és szeretetszolgálatával
megmentette a világot. Ez az az igazi erő, amely békét teremt. Csak az építi a
békét, aki szeretettel szolgál. A szolgálat révén kilépünk önmagunkból, és gondoskodunk
másokról, nem hagyjuk, hogy az emberek vagy a dolgok tönkremenjenek, hanem meg
tudjuk őrizni őket, felülemelkedve a közöny sűrű rétegén, mely elhomályosítja
az elméket és a szíveket.
Köszönetet
mondok nektek, mert az emberség őrzői vagytok, mert gyengéden gondjaikba
veszitek Krisztus testét, aki ott szenved a legkisebb éhező és idegen
testvérben, és akit ti befogadtatok (vö. Mt 25,35).
Eukharisztó!
[Köszönjük!]
A
SZENTATYA IMÁJA A MIGRÁCIÓ ÁLDOZATAIÉRT
Irgalom
Istene,
az összes férfiért, nőért és gyermekért imádkozunk hozzád,
akik meghaltak, miután egy jobb élet reményében
elhagyták földjüket.
Jóllehet sokuk sírja névtelen,
te mindegyiküket ismered, szereted és kedveled.
Add, hogy soha ne felejtsük el őket,
és áldozatukat inkább tetteinkkel, mint szavainkkal tiszteljük.
Rád bízzuk mindazokat, akik megtették ezt az utat,
akik félelmet, bizonytalanságot és megaláztatást tűrtek el,
csak hogy biztos és reményt adó helyre érjenek.
Ahogyan te nem hagytad magára Fiadat,
amikor biztos helyre vezette őt Mária és József,
úgy most légy közel e fiaidhoz és lányaidhoz
a mi gyengédségünk és oltalmunk által.
Add, hogy a róluk való gondoskodással olyan világot építhessünk,
ahol senki sem kényszerül elhagyni otthonát,
és ahol mindenki szabadságban, méltóságban és békében élhet.
Irgalom Istene és mindenki Atyja,
ébressz fel minket a közöny álmából,
nyisd fel szemünket szenvedéseikre.
az összes férfiért, nőért és gyermekért imádkozunk hozzád,
akik meghaltak, miután egy jobb élet reményében
elhagyták földjüket.
Jóllehet sokuk sírja névtelen,
te mindegyiküket ismered, szereted és kedveled.
Add, hogy soha ne felejtsük el őket,
és áldozatukat inkább tetteinkkel, mint szavainkkal tiszteljük.
Rád bízzuk mindazokat, akik megtették ezt az utat,
akik félelmet, bizonytalanságot és megaláztatást tűrtek el,
csak hogy biztos és reményt adó helyre érjenek.
Ahogyan te nem hagytad magára Fiadat,
amikor biztos helyre vezette őt Mária és József,
úgy most légy közel e fiaidhoz és lányaidhoz
a mi gyengédségünk és oltalmunk által.
Add, hogy a róluk való gondoskodással olyan világot építhessünk,
ahol senki sem kényszerül elhagyni otthonát,
és ahol mindenki szabadságban, méltóságban és békében élhet.
Irgalom Istene és mindenki Atyja,
ébressz fel minket a közöny álmából,
nyisd fel szemünket szenvedéseikre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése