2016. április 21., csütörtök

Az Atya 17.



Az én igám édes

„Az én igám édes, az én terhem könnyű”
Jézus egyszerű, falusi embereknek mondhatta hasonlatát, hiszen ők ismerték a teherszállítás ősi módját, de ismerték a kis Zsidó ország többi lakói is. A komolyabb, súlyosabb terhet nem emberi erővel cipelték, hanem szekérre rakták, és teheneket vagy ökröket fogtak be elé. A nagy testű szarvasmarhák nyakába tették a keményfából készült jármot, vagy más néven igát, amelyet a vonórúdhoz erősítettek, és úgy húzatták a nehéz terhet. Szegény emberek néha saját nyakukba vették az igát, ha nem volt igavonó barmuk. Az is megtörtént, hogy rabszolgát fogtak be teherszállításra, vagy malomkőmozgatásra. Milyen igája van Jézusnak, ami édes? Az is iga, tehát teherviselés eszköze, ami Jézusé, amit ő maga is visel, és ajánl másoknak is. Hordta az építőipar terhét, majd az emberek tanításáét, végül a világ bűneiét. Ez mind iga, mert engedelmességből viselte, de édes iga, mert szeretetből vállalta, mert embertestvérei helyett cipelte, és tudta, hogy ezek jutalma az embereknek mennyországot jelent, önagának pedig az isteni trónt érdemli ki Atyja mellett. Mindenkinek viselnie kell a maga küldetésének terhét. Ha Jézussal másokért viseljük az igát könnyebb lesz a teher. A család, a nemzet érdekében vállalt teher így válik nemcsak elviselhetővé, de felemelő erővé, édesanyássá, édesapássá, szelíden boldogítóvá.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése