Az ATYA 18.

az ég felhőiben valaki jött

„az ég felhőiben valaki jött”

 
Amikor közeledtek Jézus szenvedésének napjai, fölvitte magával három tanítványát egy hegyre. ő imádkozni ment, tanítványait tanúknak szánta. Jézus imája abból állt, hogy megbeszélte Atyjával, mit kell tennie az üdvösség szolgálatában. Meg kellett dicsőítenie Atyját, ez volt a feladata. Evangélisták szokták írni: „hogy beteljesedjék az írás.” Imája közben „arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó.”(Lk 9,29) Mózes és Illés jelent meg mellette, és jeruzsálemi szenvedéséről beszélgettek vele, tehát arról, ami az Írásokban szenvedéseiről szólt. Ezután felhő borította be őket, és a felhőből az Atya hangja hallatszott:„Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok”(9,35). Ez az apostoloknak szól: Jézusnak szenvednie kell, meghalnia és feltámadnia, így menni be az ő dicsőségébe. (Lk 24,25) hogy milyen dicsőségről van szó, azt Dániel próféta látta és írta le. Az Atya, mint ős öreg, minden előtt létező megközelíthetetlen fényességben lakik. Megszámlálhatatlan angyal szolgál neki, tehát örökkévaló és mindenek Ura. A történelmet jelentő felhőkben megjelenik az Emberfia, jön, gyalogol az Atya felé. Aki a felhőn jár, az az Isten. Végigjárja útját, eljut az Atyáig, és ott hatalmat kap az egész világ felett.(Lásd: Dán 7,9-14) íme, ez a látomás fél évezred elmúltával most teljesedik be. Az apostolok akkor nem értették meg. Amikor a szenvedés bekövetkezett, eszükbe sem jutottak ezek a szentírási helyek és a saját élményük. Szomorú dolog, de még szomorúbb, ha valaki ezeket a történéseket utólag nem ismeri, és nem tudja egységben látni, főleg a saját szenvedései idején.