Az ATYA 12.

A hit pedig alapja annak, amit remélünk. 

Az Újszövetség részesei abban remélünk, hogy Isten eljuttat bennünket az örök boldogságba, a mennyországba. Ennek a reménynek alapja és bizonyítéka a hitünk. Isten már az ősszülőknek megígérte ezt, de ők elvesztették a felkínált lehetőséget. Az ősevangélium felcsillantotta a reményt. Jézus Krisztus visszaadta a reményt: halála ezért az örökségért történt. „Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. De most elmegyek, és helyet készítek nektek. Aztán. visszajövök értetek, és titeket is odaviszlek, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.”(Jn 14,1-3) Erre a hitre épül a reményünk. A Zsidókhoz írt levél még messzebbre nyúl vissza bizonyítékért. Elsősorban Ábrahámra hivatkozik, akit hatvan évesen szólította meg Isten, és megígérte, ha elhagyja szülőföldjét, ismeretlen vidékre költözik, majd fia születik, utódai megsokasodnak, és nekik adja a földet örökségül. Ábrahám hite sok-sok éven át adott reménységének alapot, hogy megszületik a megígért fiú. Nem csalódott. Kiállt még egy súlyos próbát is, amikor a felserdült fiát kellett volna feláldoznia, mert biztos volt abban, hogy hamvaiból is feltámasztja őt Isten ereje, mert az ígéretnek be kell teljesednie. Ezek a biztatások mindenkinek szólnak. Hitünk jó alapot ad az örök boldogságba vetett reményünknek.