„Béke és üdvösség e háznak és az egész világnak!
Hatalmam, szeretetem és Szent lelkem érintse meg az emberek szívét, hogy az
egész emberiség az üdvösség útjára térjen, és Atyjához jöjjön, aki keresi
gyermekeit, hogy szerethesse és megmenthesse őket”. Ezeket a köszöntő szavakat
1932. július 1-én, Jézus Szentséges Vérének ünnepén mondta a Mennyei Atya
Eugenia Elisabetta Ravasio nővérnek, aki ebben az évben huszonöt éves volt, és
öt éve lett tagja egy francia missziós közösségnek, az Apostolokról nevezett
Miasszonyunk Kongregációnak. Lehet, nem mindenki
fogadja szívesen a magán kinyilatkoztatásokat, de az akkori Grenoble-i püspök
tíz éven át tanulmányozta, igaznak találta, 1982-ben hivatalosan kiadta és a vatikáni
megbízott jóváhagyta. Valóban feleslegesnek gondolható lenne ez a magán
kinyilatkoztatás, ha az emberek komolyan vették volna Urunk Jézus Krisztus gyönyörű
megnyilatkozásait a Mennyei Atyjáról. Ezt így említi maga az Atya: „Megígértem
az embereknek a Megváltó eljövetelét. Mi mindent meg nem tettem jövetelének
előkészítéséért, megmutatva szeretetemet az előképekben, akik Őt képviselték
már évezredekkel eljövetele előtt. Mert ki is ez a Megváltó? Honnan jön? Mit
tesz a földön? Kit képvisel? A Megváltó, az Isten. Kicsoda az Isten? Az Isten
az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Honnan jön Jézus, kinek a megbízásából jön az
emberek közé? Az Isten, az Ő Atyja bízta meg Őt. Kit képvisel majd a földön? Az
Ő Atyját, az Istent. Mit cselekszik majd a földön? Megismerteti és
megszeretteti az emberekkel az Atyát, az Istent. Vajon nem ezeket mondta: „Nem
tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?” (Lk 2,49) „Nem azért szálltam
alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki
küldött.” (Jn 6,38) „Mindent megad nektek az Atya, amit nevemben kértek tőle.”
(Jn 15,16) „Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”. (Mt 6,9)
Azért jött, hogy az Atyát megismertesse az emberekkel és megdicsőítse: „Aki
engem lát, látja az Atyát is.” (Jn 14,9) „Én az Atyában vagyok, s az Atya
énbennem”. (Jn 14,11) „Senki sem juthat el Atyámhoz, csak általam”. (Jn 14,6)
Látjátok, ó emberek, hogy öröktől fogva egyetlen óhajom van: az, hogy
megismertessem és megszerettessem magam az emberekkel, mert az a vágyam, hogy
szüntelenül velük legyek”. „Kívánjátok-e, hogy a most kifejezett vágyamnak
hiteles bizonyítékát adjam? Miért rendeltem volna el Mózesnek a frigysátor és a
szövetség ládájának elkészítését, ha nem a miatt az égő vágy miatt, hogy
teremtményeim, az emberek közé jöhessek lakni – mint atya, testvér és bizalmas
barát? Ezért adtam parancsaimat Mózesnek. Azokat megtartva felismerhették volna
végtelenül jó Atyjukat, akinek legfőbb gondja jelen életük és örök üdvösségük”.
Sajnálatos dolog, hogy sem a messiási ígéretekből, sem az előképekből, de még
magának Krisztus Urunknak csodaszép tanításaiból sem ismerték fel az emberek
Istenben ezt a mindenkit szerető Atyát. Mindig előtérben maradt az ősi
felfogás, amikor Isten mennydörgős hangjától megrémülve szóltak: Ne Isten
szóljon hozzánk, hogy meg ne találjunk halni!” (Kiv 20,19) Az Atya türelemmel
várta ezerkilencszáz évig, hogy ne csak néhány kiváltságos lélek, mint Assisi
Szent Ferenc merje bizalommal mondani: Isten apám helyett is Atyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése