Évközi negyedik hét csütörtökje
A
názáreti zsinagógában történtek nem tántorítják meg Jézust küldetésében.
Fellépése mindenképpen kudarc és csalódás volt, ő sem számíthatott arra, hogy
földijei hitetlenül, elutasítóan fogadják őt. Mégsem csügged, hanem folytatja
útját, továbbra is járja a környék településeit, hogy tanítsa az embereket.
Tizenkét tanítványának missziós útra küldésével az volt a szándéka, hogy
működését kiterjessze, tanítása minél több helyre eljusson. Jézus cselekedetét
az evangélista azzal írja le, hogy először „magához hívta,” majd pedig
„elküldte” őket. Ő tehát a kezdeményező, ő küldi a tanítványokat, tőle indulnak
azok, akik küldetést kapnak. A tanítványok küldetése tehát nem független
Jézustól, hanem Mesterükhöz kötődik. Ő látja el őket tanácsokkal az útra, ő ad
nekik utasításokat az elvégzendő feladatra vonatkozóan és ő ad nekik erőt
ahhoz, hogy szolgálatuk, munkájuk hatékony legyen. Bár ennél a résznél még nem
szerepel az „apostol” kifejezés az útnak indulókkal kapcsolatban, mégis a szó
eredeti értelmében mondhatjuk rájuk, hiszen valóban küldöttek, azaz apostolok
ők.
Keresztény emberként minden nap késztetést érzünk arra, hogy kezünkbe vegyük azt a vándorbotot, amiről Jézus beszél. Érezzük felelősségünket, hogy útnak kell indulnunk az emberek felé, hogy elvigyük nekik Jézus tanítását. Induljunk! Mindannyian küldöttek vagyunk!
© Horváth István Sándor
Keresztény emberként minden nap késztetést érzünk arra, hogy kezünkbe vegyük azt a vándorbotot, amiről Jézus beszél. Érezzük felelősségünket, hogy útnak kell indulnunk az emberek felé, hogy elvigyük nekik Jézus tanítását. Induljunk! Mindannyian küldöttek vagyunk!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak, elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha nem használnám.
Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat.
Clairvaux-i Szent Bernát
Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak, elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha nem használnám.
Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat.
Clairvaux-i Szent Bernát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése