A Harmadik Lelki Ábécéskönyv 17.

A kommentár szerint a zsoltárt ebből az alkalomból szerzették: "Győzelmi ének a távoli istenek néma galambja dallamára." Az alázatos Dávid akkor írta ezt a zsoltárt, amikor a filiszteusok Gethben foglyul ejtették. Az idézet spirituális értelmezéséről annyit mondhatunk, hogy ez a zsoltár az összeszedett ember imája Istenhez, hogy szabadítsa meg őt az előbb felsorolt háborúságoktól. A "Dávid" név jelentése: "szeretett, kedvelt", és ez az összeszedett emberre vonatkozik, akit a mennyei Atya szeret, úgy, hogy azt szent Fia leírja: "Azt akarja, hogy az ilyen emberek tiszta lélekben és testi képzelet nélkül imádják őt". Isten annyira szereti az ilyen embert, hogy a Szentlélek alázatosan és csöndesen megnyugszik fölötte, ezért mondja a zsoltár, hogy az alázatos Dávid költötte az éneket, és ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy Dávid alázatára minden más erénynél nagyobb szükség van az összeszedettségben, ahogy ezt később még kifejtjük. Ez a zsoltár vagy imádság annak a győzelemnek a megünneplésére született, amit a lelki harcban aratott, amikor a mennyben, vagyis a lélek felső vagy legfelsőbb részében az az isteni csönd uralkodik, ami – legyen bár mégoly rövid – oly békés és mentes a képzelet csörömpöléseitől, hogy a lélek leírhatatlan boldogságban nyugszik el. Ennek a lelki győzelemnek a kifejezésére idézzük fel azt a szakaszt, ami az igazak által szerzett legnagyobb győzelemről szól: "Az egész föld tisztelettel elnémult előtte"Lelkünk három mennyországa közül a legfelsőben ezt a győzelmet imádság és isteni támogatás útján lehet elérni. A pokoli fenevad és angyalai minden erejükkel küzdenek, hogy a győzelmet megakadályozzák, és minden fogást bevetnek, ami csak elképzelhető – ezt jelképezik a filiszteusok, akik összeporozzák magukat, úgy támadnak, hogy megvakítsák az imádkozó ember szívét és háborút viseljenek ellene. Figyeld meg, hogy az ördög az imádkozó embert olyan ravaszul zavarja, mint ahogy a sas üldözi a szarvast. Azt mondják, hogy a sas kinéz egy homokos részt, ahol meghempereg, és tollait homok és por fedi be. Aztán lecsap a szarvas fejére, karmait belemélyeszti, és olyan ügyesen rázza le a port magáról, hogy az belemegy a szarvas szemébe és megvakítja. Az fájdalmában és vakon lezuhan a meredeken, összetöri magát, és a sas elbánik a szegény állattal. A próféta szavai a filiszteus sasra vonatkoznak, amely a gonosz gondolatok porát hordja magán, hogy elvakítsa a szemlélődőt, ezt a gyors szarvast: "Az Úr messziről, a föld széléről rád szabadít egy népet, amely mint a sas, lecsap rád, olyan népet, amelynek nem érted a nyelvét, egy zord tekintetű népet, amely nem nézi majd az öreget és nem kíméli a fiatalt" .Az ördög azon mesterkedik, hogy szégyentelen gondolatokat ültessen az imádkozó emberbe, még akkor is, ha már olyan öreg, hogy a természet megtagadja tőle, amit az ördög felkínál neki. Ezek a gondolatok annyira messze vannak a jelen valóságtól, hogy az illető emlékezni kezd, és azzal foglalkozik, amit fiatal korában tett, és ha az ördög nem nyeri meg ezt a csatát, akkor olyan gondolatokat kelt fel benne, amiket az illető addig el se tudott képzelni. Világosan látható, hogy mindez az ördög munkája, mert az illető képtelen megérteni ezek nyelvét, és olyan ravaszul ejtik csapdába, hogy értelemmel alig átlátható. Lecsapnak, mint a szárnyaló sas, amely zuhanásával arra akar késztetni, hogy egyezz bele a gondolatokba, és mivel nagyon gyorsak és fürgék, nem lehet megragadni azokat, mint ahogy Ábrahám  vigyázata sem volt elég, hogy elkergesse a gyors ragadozó madarakat az imádság áldozatáról mindaddig, amíg az Úristen meg nem segítette az imádkozót, ahogy megsegítette Dávidot. Dávidot a filiszteusok Gethbe hurcolták, aminek a jelentése "szőlőprés", mert mielőtt valaki megízlelhetné a győzelmet, ezer csapást kell kiállnia és ezerszer taposnak rajta, ahogy Dávid mondta a zsoltár elején, amelynek feliratát magyarázzuk. A taposás és a csapások az a kemény küzdelem, amit ebben a lelki háborúban el kell viselnünk, mialatt a vágyott győzelem reménye olykor elhomályosul bennünk. Az ügyes bajvívásról szóló eme újabb oktatásunk nyomán biztos érzed, hogy akaratod a szeretetre indul, annak tüzét éleszti, és így az értelmedre ráakaszkodó gondolat-csutakokat hamar elemészti a szeretet tüze. (V. fejezet)