2016. február 2., kedd

A Harmadik Lelki Ábécéskönyv 14.



Az embereknél még inkább megfigyelhető, mint az állatoknál, hogy ahol a tudás kevés, ott az érzés és a szeretet nagyobb. Látjuk ezt a gyermekekben, akik annál jobban szeretik szüleiket, minél kevesebbet tudnak róluk, és a novíciusokban is, akik első évükben vagy éveikben jámborabbak, mint később, amikor már tanultabbak. Ebből az következik, hogy a kutatás és a tanultság fáradságos keresése nem szükséges ahhoz, hogy valaki ezt a tökéletes teológiát megtalálja. De a belénk öntött tudás nem szükségképpen hiányzik azokból, akik spekulatív teológia által nyertek felkészítést. Ha a hit által megtanulták, hogy Isten egészen kívánatos és szerethető és ő a tökéletes szeretet, és ha a vágy bennük megtisztul, megfelelően irányul és gyakorlat által előrehalad, akkor nem látom be, hogy ez a vágy hogy ne alakulhatna át, forrósodhatna föl és emelkedhetne föl ahhoz az Egyhez, akiről értelemmel beláttuk, hogy egészen egy: vagyis a szeretet forrása. Ahogy egy tanult ember mondta, és ahogy értelemmel is belátható, csalódni fognak azok, akik mindig olvasni akarnak, vagy hangosan imádkozni vagy állandóan áhítatgyakorlatokat akarnak ellesni azoktól, akik ezekről beszélnek. Csalódni fognak, ha azt gondolják, hogy ez önmagában elég az itt leírt szent gyakorlathoz, ami nem egyéb, mint a szív vágyakozása és belső lendülete. Azok az egyéb dolgok egy kicsit segíthetnek, de nem elegendőek. Az ilyen emberek áhítatra indulhatnak, ha olvasnak vagy szóban imádkoznak, vagy szent igéket hallanak, de vedd el tőlük a könyvet és a jámbor mondásokat, és meglátod, milyen hamar vége az egésznek. Fogadkoznak, hogy biztos visszatér az áhítatuk, amint visszakapják a könyveket és a szent szavakat. Mármost ha a két teológia közül csak az egyik lehetne a miénk, akkor összehasonlíthatatlanul jobb lenne a másodikat választanunk, mert sokkal jobb, ha jámbor, áhítatos szeretet van bennünk Isten iránt, mint ha csupán hideg, éles értelmünk, amit a tanulás palléroz. Mivel az első teológia meg lehet az eretnekekben és a gonosz szellemekben is, azért a rejtett teológia kívánatosabb, mint a spekulatív. Persze, az lenne a legjobb, ha mind a kettő a miénk lehetne, ha két jobb kezünk lenne, az egyik aranyból, a másik drágakőből. Tudd azt is, hogy amikor a lélek értelme, ami a legfőbb ismert képességünk, továbblép annak szeretésére és kívánására, amiről elmélkedik, akkor mintegy önmaga fölé emelkedik, és ezt a lépést hívják úgy, hogy a lélek elragadtatása, vagy önmaga fölé vagy szelleme fölé emelkedése , ahogy sok könyvben megtalálod leírva.Hasonlít ez arra, ami akkor történik, ha vizet vagy más folyadékot tűzön felforralunk. Amikor az imént még csöndes víztükör bugyborékolni és lobogva forrni kezd, akkor úgy tűnik, hogy az edény nem tudja tovább magában tartani, hanem a hő miatt túlárad és önmaga fölé emelkedik. Így az a lélek is, amelyet a theologia mystica szeretetének heve még nem forralt fel, közömbösen és magába roskadtan nyugodni látszik, de ha a szeretet szelleme áthevíti a szívet, akkor a lélek mintegy kiugrik magából vagy önmaga fölé repül. Így azt is mondhatjuk, hogy ami eddig tudomány vagy spekulatív tudás volt az észben és az értelemben, az immár bölcsesség, vagyis édes tudomány és theologia mystica. Ez az igazság tudása révén tudomány, a jóság hozzáadása révén pedig bölcsesség. Ezért van az, hogy a másodikat gyakran hozzáadják, illetve mindig ráépítik az elsőre, legalábbis a hitre, ami az igazi spekulatív teológia különleges tanítója.Ezt a fajta imádságot nevezik bölcsességnek is, mert, ahogy látod, ez valójában ízlelő tudás. Szent Pál szerint az ilyen bölcsesség csak a tökéletesekben van meg, mert a kevésbé tökéleteseknek nem adnak táplálékul ilyen fennkölt tanítást. Azért hívják bölcsességnek, mert megismerteti velünk, hogy Istennek milyen az íze, és a bölcs erről mondja, amikor Istenről beszél: "Bölcsességet adott azoknak, akik irgalmasan cselekedtek."Ezt a fajta imádságot nevezik a szeretet művészetének is, mert csak szeretettel végezhető, és gyarapszik benne a szeretet, jobban, mint bármely más művészet vagy oktatás által, továbbá azért, mert Krisztus, a szeretet Istene tanítja azt a szerető szívűeknek. A művészet sokszor levesz a lábáról embereket, akik erővel nem legyőzhetők, amint ezt Dávid esetében is látjuk, hiszen Góliátot inkább ügyességgel, mint erővel győzte le. Az elefántok sem a vadászok erejének, hanem agyafúrtságának esnek áldozatul. Ezt a gyakorlatot tehát azért nevezik művészetnek, hogy a gyönge legyőzhesse a mind között legerősebbet, és szívének foglyává tehesse, megbilincselhesse, énekelve a menyasszonnyal: "Foglyul ejtettelek, és nem engedlek szabadon"A szeretetnek ezt a művészetét erősebbnek tartják a halálnál is, ami pedig mindent legyőz, így ebben agyakorlatban egyaránt megvan a művészet és az erő, a két legjobb tulajdonság ahhoz, hogy bármit legyőzzön.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése