Az embereknél még inkább megfigyelhető, mint az
állatoknál, hogy ahol a tudás kevés, ott az érzés és a szeretet nagyobb. Látjuk
ezt a gyermekekben, akik annál jobban szeretik szüleiket, minél kevesebbet
tudnak róluk, és a novíciusokban is, akik első évükben vagy éveikben
jámborabbak, mint később, amikor már tanultabbak. Ebből az következik, hogy a
kutatás és a tanultság fáradságos keresése nem szükséges ahhoz, hogy valaki ezt
a tökéletes teológiát megtalálja. De a belénk öntött tudás nem szükségképpen
hiányzik azokból, akik spekulatív teológia által nyertek felkészítést. Ha a hit
által megtanulták, hogy Isten egészen kívánatos és szerethető és ő a tökéletes
szeretet, és ha a vágy bennük megtisztul, megfelelően irányul és gyakorlat
által előrehalad, akkor nem látom be, hogy ez a vágy hogy ne alakulhatna át,
forrósodhatna föl és emelkedhetne föl ahhoz az Egyhez, akiről értelemmel
beláttuk, hogy egészen egy: vagyis a szeretet forrása. Ahogy egy tanult ember
mondta, és ahogy értelemmel is belátható, csalódni fognak azok, akik mindig
olvasni akarnak, vagy hangosan imádkozni vagy állandóan áhítatgyakorlatokat
akarnak ellesni azoktól, akik ezekről beszélnek. Csalódni fognak, ha azt gondolják,
hogy ez önmagában elég az itt leírt szent gyakorlathoz, ami nem egyéb, mint a
szív vágyakozása és belső lendülete. Azok az egyéb dolgok egy kicsit
segíthetnek, de nem elegendőek. Az ilyen emberek áhítatra indulhatnak, ha
olvasnak vagy szóban imádkoznak, vagy szent igéket hallanak, de vedd el tőlük a
könyvet és a jámbor mondásokat, és meglátod, milyen hamar vége az egésznek.
Fogadkoznak, hogy biztos visszatér az áhítatuk, amint visszakapják a könyveket
és a szent szavakat. Mármost ha a két teológia közül csak az egyik lehetne a
miénk, akkor összehasonlíthatatlanul jobb lenne a másodikat választanunk, mert
sokkal jobb, ha jámbor, áhítatos szeretet van bennünk Isten iránt, mint ha
csupán hideg, éles értelmünk, amit a tanulás palléroz. Mivel az első teológia
meg lehet az eretnekekben és a gonosz szellemekben is, azért a rejtett teológia
kívánatosabb, mint a spekulatív. Persze, az lenne a legjobb, ha mind a kettő a
miénk lehetne, ha két jobb kezünk lenne, az egyik aranyból, a másik drágakőből.
Tudd azt is, hogy amikor a lélek értelme, ami a legfőbb ismert képességünk,
továbblép annak szeretésére és kívánására, amiről elmélkedik, akkor mintegy
önmaga fölé emelkedik, és ezt a lépést hívják úgy, hogy a lélek elragadtatása,
vagy önmaga fölé vagy szelleme fölé emelkedése , ahogy sok könyvben megtalálod
leírva.Hasonlít ez arra, ami akkor történik, ha vizet vagy más folyadékot tűzön
felforralunk. Amikor az imént még csöndes víztükör bugyborékolni és lobogva
forrni kezd, akkor úgy tűnik, hogy az edény nem tudja tovább magában tartani,
hanem a hő miatt túlárad és önmaga fölé emelkedik. Így az a lélek is, amelyet a
theologia mystica szeretetének heve még nem forralt fel, közömbösen és magába
roskadtan nyugodni látszik, de ha a szeretet szelleme áthevíti a szívet, akkor
a lélek mintegy kiugrik magából vagy önmaga fölé repül. Így azt is mondhatjuk,
hogy ami eddig tudomány vagy spekulatív tudás volt az észben és az értelemben,
az immár bölcsesség, vagyis édes tudomány és theologia mystica. Ez az igazság
tudása révén tudomány, a jóság hozzáadása révén pedig bölcsesség. Ezért van az,
hogy a másodikat gyakran hozzáadják, illetve mindig ráépítik az elsőre,
legalábbis a hitre, ami az igazi spekulatív teológia különleges tanítója.Ezt a
fajta imádságot nevezik bölcsességnek is, mert, ahogy látod, ez valójában
ízlelő tudás. Szent Pál szerint az ilyen bölcsesség csak a tökéletesekben van
meg, mert a kevésbé tökéleteseknek nem adnak táplálékul ilyen fennkölt
tanítást. Azért hívják bölcsességnek, mert megismerteti velünk, hogy Istennek milyen
az íze, és a bölcs erről mondja, amikor Istenről beszél: "Bölcsességet
adott azoknak, akik irgalmasan cselekedtek."Ezt a fajta imádságot nevezik
a szeretet művészetének is, mert csak szeretettel végezhető, és gyarapszik
benne a szeretet, jobban, mint bármely más művészet vagy oktatás által, továbbá
azért, mert Krisztus, a szeretet Istene tanítja azt a szerető szívűeknek. A
művészet sokszor levesz a lábáról embereket, akik erővel nem legyőzhetők, amint
ezt Dávid esetében is látjuk, hiszen Góliátot inkább ügyességgel, mint erővel
győzte le. Az elefántok sem a vadászok erejének, hanem agyafúrtságának esnek
áldozatul. Ezt a gyakorlatot tehát azért nevezik művészetnek, hogy a gyönge
legyőzhesse a mind között legerősebbet, és szívének foglyává tehesse, megbilincselhesse,
énekelve a menyasszonnyal: "Foglyul ejtettelek, és nem engedlek
szabadon"A szeretetnek ezt a művészetét erősebbnek tartják a halálnál is,
ami pedig mindent legyőz, így ebben agyakorlatban egyaránt megvan a művészet és
az erő, a két legjobb tulajdonság ahhoz, hogy bármit legyőzzön.
2016. február 2., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése