Krisztus Király

Krisztus Király

Ítéletre várva

 
Az ítélethozatal előtti perceket mutatja be az evangéliumi jelenet. Az Isten Fia áll az ember előtt. Ítéletre várva. Pilátus már meghallgatta a zsidókat, akik istenkáromlással vádolják Jézust. Az ítélkező most a vádlottal beszélget. Az igazságot keresi. Majd pedig meghozza ítéletét, amely nyilvánvalóan igazságtalan. Az ítéletben benne van az összes szereplő jelleme. Pilátusé, a zsidóké, Jézusé. Kívülről látható tulajdonságaik és benső, rejtett szándékaik egyaránt.
Pilátus jószándékúnak tűnik, meg akarja menteni Jézust, aminek az áll a hátterében, hogy nem akar újabb vallási vitát a zsidókkal. Korábban többször tanújelét adta annak, hogy nem tartja tiszteletben a zsidók szent helyeit, vallási hagyományait és szertartásait. Tapintatlansága, érzéketlensége és persze könyörtelensége miatt, amely a lázadások véres leverésében nyilvánult meg, kapott már figyelmeztetést a római császártól. Tudja, hogy „nincs több dobása,” ha hibázik, nem lehet tovább a tartomány helytartója. Ezért nem akar újabb vitát vagy lázadást. Hiába van hatalma, zsarolható, ezért kénytelen engedni. Pilátus az igazságot keresi.
A zsidók az év legnagyobb ünnepére, a húsvétra készülnek. Nyugodtan akarnának ünnepelni, ezért Jézus ügyét szeretnék mielőbb elintézni. Régóta tervezik már vesztét, mert felbolygatta tanításával a népet, zavart kelt vallási kérdésekben és megkérdőjelezi a törvények tiszteletét. Vallási érzékenységük amúgy is fokozott, nem tűrnek el semmiféle támadást sem kívülről, azaz Pilátus és a rómaiak részéről, sem belülről, azaz egy zsidó vándortanító, Jézus részéről. Határozottak és könyörtelenek. Így mondják el véleményüket Jézusról, a vádlottról, és Pilátusról, akinek ismerik gyenge pontját, s akitől most a halálos ítéletet várják. Nem is sejtik, hogy ők, a vallásos és Istent tisztelő emberek éppen Isten Fia halálát követelik. A zsidók a maguk igazát keresik.
Jézust nem foglalkoztatják az ítélethozatal előtti percekben a politikai és vallási kérdések. Tanított, csodákat tett, gyógyított. Most kiszolgáltatott, megalázott. Annak az ítéletére vár, akinek valójában nincs hatalma felette. Benne nincs indulat, nincs gyűlölet, nincs félelem. Ő meghajol a mennyei Atya akarata előtt, s kész elindulni a szenvedés útján, a halálba vezető úton, az embereknek megváltást szerző úton. Jézus az igazság és küldetése az, hogy tanúságot tegyen az igazságról.
Krisztust, a mindenség királyát ünnepeljük ma az egyházi év utolsó vasárnapján. A végső ítéletre gondolunk. Az ítéletre, amikor Isten ül a bírói székben és én állok előtte. Ismeri jellemem, ismeri életem minden pillanatát. Semmi nem marad titokban előtte. Sem cselekedeteim, sem szavaim, sem szándékaim. Itt már nem játszhatok semmilyen szerepet, nem bújhatok álruhába, nem tarthatok álarcot magam elé. A látszat ruhája, a vallásosság látszatának ruhája is lehull rólam. Mesterségem, hivatásom, hivatalom ruhája is. Nem a helytartó, nem a katona, nem a tanár, nem a mérnök, nem a munkás, nem a pap áll itt, hanem az egyszerű ember. Az ember áll Isten előtt. Ítéletre várva.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! A világmindenség királyaként és életünk királyaként tisztelünk téged. Te arra hívsz minket, hogy Isten országa megvalósuljon bennünk. Felszólítasz bennünket a megtérésre és arra, hogy elfogadjuk Isten uralmát, akaratát személyes életünkben. Te nem szabadságunkat akarod csorbítani, hanem azt szeretnéd, hogy felismerjük a mennyei Atya üdvözítő szándékát és elinduljunk felé. Vezess minket igazságod által az örök életre!