Ferenc pápa beszéde a német püspökökhöz ad limina látogatásuk alkalmából

Ferenc pápa pénteken délelőtt fogadta az ad limina látogatásukat végző német főpásztorok harmadik, mintegy húszfős csoportját. Összesen 60 német püspök találkozott e napokban a pápával, akiknek átnyújtotta a beszédét, melyben érintette a németországi katolikus egyház legfőbb kihívásait.

„Az ad limina látogatásotok arra szolgál, hogy megújítsátok a kapcsolatot az egyetemes egyházzal, mely hűségesen hordozza a hit örökségét a századokon át” – kezdődik a beszéd, majd a pápa „megköszönte a német egyháznak azt a nagy támogatását, mellyel számos karitatív művén keresztül segíti az embereket szerte az egész világon”.

A menekültkérdés kapcsán elismeréssel szólt a pápa a német püspökökhöz: „a keresztény egyházak és sok állampolgár hatalmas segítséget nyújtanak Németországban a menekülteknek a róluk való gondoskodás és emberi közelség révén”. Ugyanakkor leszögezte azt is a pápa beszéde, hogy „a humanitárius segélyekkel a menekültek származási országaiban kell az életkörülményeket elviselhetőbbé tenni”.

Utalt a pápa a „német egyház földrajzi térségek szerinti jelentős különbözőségeire”. „Nagy szakmai felkészültséggel van jelen az egyház szociális, karitatív és oktatási területeken, fontos, hogy megerősítse intézményei hitbeli elköteleződését”. Fájdalommal szólt a pápa beszéde „a vasárnapi templomba-járás, és a szentségek vételének jelentős csökkenéséről: a hatvanas években szinte mindenki részt vett a vasárnapi miséken, ma ez tíz százalék alá esett. Kevesebb a bérmálás és a szentségi házasság, de csökkent a hivatások száma is. Meggyengült a német katolikusok hite” – állapította meg a pápa.

E kihívásokkal szemben a pápa azt ajánlja, hogy „az első keresztények példájából merítsenek, amiként ők az igazságot Krisztus szeretetére alapozták”. Ugyanakkor Ferenc pápa óva int „a növekvő intézményesedés veszélyeitől, mert miközben egyre több új struktúrát vezetnek be, egyre fogynak a hívek.

„Az adminisztrációba és a szervezetekbe vetett bizalom helyett inkább lelkipásztori megtérésre van szükség, mely missziós jelleget ad az egyház intézményeinek, szem előtt tartva az emberek felé lépő egyház képét”. A pápa beszéde utal napjaink „világiasságára, mely eltorzítja a lelkeket, elfojtja a valóság iránti érzéket, elsötétített üveggel körülvett mesterséges világot teremt”. Az ebből való kiút első lépése „az imádság”, aztán a nép közé kell menni, méghozzá az első keresztényekre jellemző apostoli hévvel, hiszen a forráshoz visszatérés és az evangélium eredeti frissessége mindig új utakat nyit”.

A püspökök feladatáról szólva Ferenc pápa beszédében arra kéri a főpásztorokat, hogy a „hit mestereiként folytassák szolgálatukat”. „Törődjenek a teológiai fakultásokkal, segítsék az oktatókat, hogy felfedezzék küldetésük jelentőségét az egyház számára. Az egyház és a tanítóhivatal iránti hűség nincs ellentétben az akadémiai szabadsággal. A „sentire cum ecclesia” elv jegyében, az egyházzal együtt érezve neveljék az új generációkat. Az állami egyetemek teológia fakultásai hasznosan szolgálhatják a társadalommal folytatott párbeszédet.” Külön megemlítette az eichstätti, egyetlen katolikus egyetemet, mely nagy érték az egész ország számára és kívánatos, hogy a püspöki konferencia megerősítse annak területfeletti jelentőségét”.

A „plébánia közösségekre” tekintve a pápa a „gyóntatás és a szentmise jelentőségét” hangsúlyozta. „A küszöbönálló irgalmasság-jubileum, jó alkalmat teremt ahhoz, hogy felfedezzük e szentségek értékét, melyekben benne rejlik a lelki megújulás lehetősége”. Másfelől pedig a pápa a „papság és az eucharisztia kapcsolatát” emelte ki. „A világi hívek értékes hozzájárulása azonban nem pótolhatja a szolgálati papságot, hiszen pap nélkül nincs eucharisztia. A hivatásgondozás a hívek lelkében kezdődik, ha azok valóban vágynak arra, hogy legyenek az egyházban papok”. Végül Ferenc pápa arra kérte a német püspököket, hogy „kötelezzék el magukat az élet védelmében, és oltalmazzák azt a foganás kezdetétől egészen az élet természetes végéig, mert ebben az egyház nem ismer kompromisszumot”.