2015. november 23., hétfő

Évközi harmincnegyedik hét hétfője



Évközi harmincnegyedik hét hétfője


A gazdagokat és szegényt, az ő adakozásukat, a köztük lévő társadalmi különbséget mutatja be az evangélium. A templom számára való adakozás régi szokás volt, így járultak hozzá annak fenntartásához a vallásos emberek. Lukács evangélista csak röviden említi meg a többet adományozó gazdagokat és a két fillért adó özvegyasszonyt, inkább Jézus szavaira irányítja figyelmünket. Jézus nem csak a szereplők külső cselekedetét látja, hanem ismeri az adakozás mögötti szándékokat, emberi érzéseket. A gazdagok megengedhették maguknak, hogy nagyobb összeget adományozzanak, de ezt meg sem érezték, nem váltak emiatt szegénnyé, megélhetésük ettől még nem került veszélybe. Adakozásukat vélhetően feltűnően végezték, hogy ezzel is kiváltsák az emberek elismerését.
Jézus azonban többre értékelte az özvegyasszony csekély adományát, mert ő egész vagyonát felajánlotta, s ezzel Istenre bízta életét, megélhetését. Adományát a feltűnést kerülve helyezi a perselybe, talán csak egyedül Jézus vette észre. Nem kérkedik adományával, semmilyen érdek nem vezeti, nem az emberek elismerésére törekszik.
Ki adott többet? Kinek értékesebb az adománya? Ennek megítéléséhez nem elegendő tudni az adomány tényleges összegét, hanem ismernünk kell az adakozó személyes életkörülményeit is. Isten számára a legkisebb adomány is értékes, ha tiszta szívből fakad.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, a próféták elől biztos menedékbe rejtőztünk. Kényelmetlenné váltak számunkra, túl nyíltan beszéltek. Talán szenvednénk is attól, amit mondanak. Kijelentjük, hogy ma már nincsenek próféták; valaha ilyenek is voltak. Mintha ma már nem kellene tartanunk tőlük. De itt a szívünk, tele vágyódással, meglehet: utánad és Szentlelked után epeszti a szomjúság. Vágyódik az élet után, szomjazik a világosságra! Istenünk, törd át pünkösdi Lelkeddel éjszakánk zárt kapuit. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése