Zsolozsma CCLV.

Mikeás próféta könyvéből

3, 1-12

A fejedelmek bűnei miatt elpusztul Jeruzsálem

„Halljátok, Jákob fejedelmei és Izrael házának vezérei! Vajon nem nektek kellene-e ismerni a jogot? Mégis gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek. Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák, csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét a lábasban, akkor majd kiáltanak az Úrhoz. De ő nem hallgatja meg őket; elrejti majd előlük arcát abban az időben a bűnök miatt, amelyeket elkövettek.”
     Ezt üzeni az Úr a prófétáknak, akik félrevezetik népemet: Ha van mit a foguk alá venniük, azt hirdetik: „Béke!” De ha valaki nem tömi a szájukat, hadat üzennek ellene. Nos, ezért látomás helyett éjszaka borul rátok, jövendölés helyett sötétség tör rátok. Lenyugszik a nap a próféták felett, a nappal éjszakára fordul. Akkor majd megszégyenülnek a látók, szégyen borítja a jövendőmondókat. Mindegyiküknek zárva marad a szája, mert nem jön az Istentől üzenet. Engem azonban erő tölt el, az Úr lelke, igazság, bátorság, hogy feltárjam Jákob előtt vétkét, Izrael előtt gonoszságát.
     Halljátok hát, Jákob házának fejedelmei és Izrael házának vezérei, ti, akik megvetitek az igazságot, és ami jogos, azt kijátsszátok. Ti, akik vérdíjból építitek fel Siont és gonoszságból Jeruzsálemet! Fejedelmei ajándékért szolgáltatnak igazságot, papjai bérért döntenek, prófétái ezüstért jövendölnek. És még az Úrban bizakodnak! Azt mondják: „Nemde közöttünk van az Úr? Nem érhet minket semmi veszedelem!” Bizony, ezekért, vétkeitek miatt, felszántják Siont, mint a szántóföldet, Jeruzsálem romhalmazzá válik, a templomhegy erdő borította magaslattá.