Évközi tizenkilencedik hét hétfője

Évközi tizenkilencedik hét hétfője

A mai evangélium azzal a jelenettel kezdődik, hogy Jézus másodszor beszél tanítványainak a rá váró szenvedésekről és halálról. Az első jövendölés Péter heves ellenkezését váltotta ki (vö. Mt 16,21-27), a mostani után a tanítványok reakcióját Máté evangélista így írja le: „igen elszomorodtak.” Elszomorodásuk azt jelzi, hogy kezdik komolyan venni azt, amit Mesterük saját sorsáról mond nekik.
A szenvedés megjövendölése során érdekes kifejezéssel találkozunk: „az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni,” vagy más fordításokban így szerepel: „az Emberfia az emberek kezébe adatik” (Mt 17,22). Azt könnyen kitaláljuk, hogy kiknek a kezébe adják, tudniillik azok kezébe, akik bántalmazzák és megölik. De ki adja az Emberfiát az emberek kezébe? Először is gondolhatunk az áruló Júdásra, aki a hatóságokat segíti Jézus elfogásában. Másodszor a zsidó vallási vezetőkre, a főtanács tagjaira és az általuk felhergelt néptömegre, akik Jézus halálát követelik és átadják őt Pilátusnak, a helytartónak, illetve a római hatóságoknak. Harmadszor pedig gondolhatunk az Istenre, a mennyei Atyára, aki megengedi, hogy Fiát az emberek bántalmazzák és megöljék, mert így kívánja a megváltást véghezvinni.
Az emberi rossz szándékok mögött mindig ott húzódik Isten megváltó, üdvözítő terve. Figyelek-e rá, észreveszem-e?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Te, aki fölöttünk vagy, aki egy vagy közülünk, aki vagy, és bennünk is vagy: add, hogy mindenki lásson bennem is! Hadd készítsem az utat számodra, s köszönjem meg azt is, ami közben ellenem van, de mások gondját ne felejtsem! Tarts meg szeretetedben, ahogy elvárod, hogy másokat is megtartsak abban. Legyen bennem minden a te dicsőségedre, ne engedd, hogy bármikor is kétségbe essem! Mert a te kezedben vagyok, benned csak erőt és jóságot találok.
D. Hammarskjöld