Ferenc pápa:
Nemet mondunk a háborúra és az erőszakra!
Ferenc pápa augusztus 9-én délben a
hit folyamatáról elmélkedett, utána pedig az 1945-ös Japánban történt
atomtámadások kapcsán a háború elkerülésére és párbeszédre biztatott, végül
pedig a salvadori népért imádkozott.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai vasárnapon folytatjuk a hatodik fejezet
olvasását János evangéliumából, ahol a kenyérszaporítás nagy csodája után Jézus
elmagyarázza az embereknek e „jel” jelentését (Jn 6,41–51).
Miként korábban a szamariai asszonnyal a szomjúság
tapasztalatából és a víz jeléből indult ki, itt az éhség és a kenyér
tapasztalatát veszi alapul, hogy feltárja önmagát és hívja az embereket, hogy
higgyenek benne.
Az emberek keresik és hallgatják őt, mert teljesen
fellelkesültek a csoda láttán – királlyá akarják tenni! –, de amikor Jézus
kijelenti, hogy az igazi kenyér, amelyet Isten ad, ő maga, sokan
megbotránkoznak, értetlenül állnak, és zúgolódni kezdenek: „Vajon nem ismerjük
az apját és az anyját? Hogyan mondhatja hát: az égből szálltam alá?” (Jn 6,42).
Egymás közt morgolódnak. Jézus erre így válaszol: „Senki sem jöhet hozzám,
hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza”, és hozzáteszi: „Aki hisz, annak
örök élete van” (44. és 47. vers).
Megdöbbent és gondolkodásra késztet minket az Úrnak ez
a kijelentése, amely a hit folyamatába vezet be minket, amely nem más, mint egy
kapcsolat: kapcsolat az emberi személy – mindnyájunk – és Jézus személye
között, és ebben döntő szerepet játszik az Atya, és természetesen a Szentlélek
is, aki itt burkoltan szerepel. Ahhoz, hogy higgyünk, nem elég találkozni
Jézussal, nem elég olvasni a Bibliát, az evangéliumot – ez fontos, de nem elég!
–, még az sem elég, ha valaki tanúja egy csodának, például a
kenyérszaporításénak. Nagyon sokan voltak szoros kapcsolatban Jézussal, mégsem
hittek benne, sőt, megvetették és elítélték. Kérdezem: miért történt ez? Vajon
nem vonzotta őket az Atya? Nem, ennek az volt oka, hogy a szívük zárva volt
Isten Lelkének működése előtt. Ha zárva van a szíved, a hit lép be. Az
Atyaisten mindig vonz minket Jézus felé: mi vagyunk azok, akik megnyitjuk vagy
bezárjuk a szívünket. A hit pedig, mint egy mag a szív mélyén, akkor kel ki,
amikor engedjük, hogy az Atya „vonzzon” Jézus felé, és „hozzá menjünk”, nyitott
lélekkel, előítéletek nélkül; és akkor az ő arcán felismerjük Isten arcát és az
ő szavaiban felismerjük Isten szavát, mert a Szentlélek bevezetett minket abba
a szeretet- és életkapcsolatba, amely Jézust és az Atyát összeköti. És ott
megkapjuk a hit ajándékát.
Akkor ezzel a hívő magatartással meg tudjuk érteni a
Jézus által nekünk adott „élet kenyerének” értelmét is, amelyet így fejez ki:
„Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.
A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, a világ életéért” (Jn 6,51).
Jézusban, az ő „testében” – vagyis konkrét emberi valójában – jelen van Isten
egész szeretete, amely nem más, mint a Szentlélek. Aki engedi, hogy vonzza ez a
szeretet, az hittel megy Jézus felé, és tőle megkapja az életet, az örök
életet.
A Názáreti Szűz Mária az, aki példaszerűen megélte ezt
a tapasztalatot: ő az első ember, aki úgy hitt Istenben, hogy magába fogadta
Jézus testét. Tanuljuk meg tőle, a mi anyánktól az örömet és hálát a hit
ajándékáért. Ez pedig nem magánajándék, nem magántulajdon, hanem olyan ajándék,
amelyet meg kell osztanunk másokkal: a „világ életéért” adott ajándék.
Ferenc pápa szavai az úrangyala (Angelus) után:
Kedves testvéreim!
Hetven évvel ezelőtt 1945. augusztus 6-án és 9-én történt a szörnyű atomtámadás Hirosima és Nagaszaki ellen. Hosszú idő telt el azóta, de ez a tragikus esemény még mindig rémületet és szörnyülködést vált ki. Szimbólumává vált az ember féktelen pusztító hatalmának, amikor a tudomány és technika eredményeit helytelenül használja fel, és örök figyelmeztetéssé vált az emberiség számára, hogy örökre utasítsa el a háborút, száműzze a nukleáris fegyvereket és minden tömegpusztító fegyvert. Ez a szomorú évforduló főképp arra hív minket, hogy imádkozzuk és dolgozzunk a békéért, terjesszük a világban a testvériség etikáját és a népek közötti derűs együttélés légkörét. Minden földről egyetlen hangként szólaljon meg: nemet mondunk a háborúra és az erőszakra, igent mondunk a párbeszédre és a békére!
Nagy aggodalommal követem az El Salvadorból érkező
híreket, ahol az utóbbi időben súlyosbodtak a lakosság megpróbáltatásai a
nélkülözés, a gazdasági válság, az akut társadalmi feszültségek és a növekvő
erőszak miatt. Bátorítom a drága salvadori népet, hogy legyen kitartó –
egységesen – a reményben, és kérek mindenkit: imádkozzon, hogy Boldog Oscar
Romero földjén újra kivirágozzon az igazságosság és a béke.
Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok, de
különösen is köszöntöm a Mason Vicentinóból, Villaraspából, Nova Milaneséből,
Fossòból, Sandonból és Ferrarából érkezett fiatalokat, valamint Calcarelliből
jött ministránsokat.
Köszöntöm San Zenóból (Brescia mellől) érkezett
motorosokat, akik a Gyermek Jézus (Bambin Gesù) kórházban ápolt gyermekekért
jótékonykodnak.
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne
feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése