2015. augusztus 13., csütörtök

Évközi tizenkilencedik hét csütörtökje



Évközi tizenkilencedik hét csütörtökje


A keresztény közösség életének alapszabályait tartalmazó szakasz következő része a megbocsátásról szól. Péter apostol ezt a kérdést teszi fel Jézusnak: „Ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki?” (Mt 18,21). Az előzmények ismeretében nyugodtan állíthatjuk, hogy itt nem csupán két személy kapcsolatáról van szó, hanem a sértést elkövető személy és a közösség kapcsolatáról is. Az eset feltételezi, hogy a bűnt elkövető személy megbánta cselekedetét és újra a közösség tagja akar lenni. Hányszor kell neki megbocsátani? Hányszor kell őt visszafogadni a közösségbe?
Jézus válaszában a „hetvenszer hétszer” kifejezés szerepel, ami nem azt jelenti, hogy 490 alkalommal kell megbocsátani, s ha az illető még ezek után is újabb bűnt követ el, akkor már nem szükséges megbocsátani, hanem azt, hogy mindig meg kell bocsátani, a megbocsátásnak nincs határa. Jézus egy nagyon szemléletes példával világítja meg mondanivalóját. A példázat a szolgája nagy adósságát elengedő királyról szól, illetve ugyanerről a szolgáról, aki később könyörtelenül követelőzik szolgatársával szemben. A példabeszédben szereplő király a végtelenül irgalmas Istent jelképezi, aki minden bűnünket kész megbocsátani. Tőle, az irgalomban gazdag Istentől kell megtanulnunk a megbocsátást és gyakorolnunk azt számolatlanul embertársaink felé.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, adj nekem érzéket a humorhoz, add kegyelmedet, hogy megértsem a tréfát, hogy ezáltal az életben egy kis örömöt leljek, s azt másokkal megoszthassam.
Mórus Szent Tamás 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése