A Jelenések könyvéből
14, 1-13
A Bárány győzelme
Én, János, láttam a Bárányt,
ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki homlokán viselte a nevét
és Atyjának a nevét. Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását
vagy szörnyű mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett
arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat. Új éneket énekeltek a trón előtt,
a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a
földről megváltott száznegyvennégyezer. Ezek azok, akik asszonyt nem
érintettek, szüzek maradtak, és mindenüvé követték a Bárányt, ahová csak ment.
Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése. Ajkukon
nincs hazugság: feddhetetlenül (állnak Isten trónja előtt).
Aztán láttam, hogy egy másik angyal átrepül az égbolton. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. Harsány hangon hirdette: „Féljétek az Istent, és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le az ég és a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt!”
Ezt (az angyalt) egy másik angyal követte; ezt hirdette: „Elesett, elesett a nagy Babilon, amely kicsapongása tüzes borával megrészegítette mind a nemzeteket.”
Egy harmadik angyal is megjelent, és harsány hangon így szólt: „Aki leborul a vadállat és képmása előtt, homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot se éjjel, se nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét.” Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét.
Erre szózatot hallottam az égből. „Jegyezd fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket.”
Aztán láttam, hogy egy másik angyal átrepül az égbolton. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. Harsány hangon hirdette: „Féljétek az Istent, és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le az ég és a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt!”
Ezt (az angyalt) egy másik angyal követte; ezt hirdette: „Elesett, elesett a nagy Babilon, amely kicsapongása tüzes borával megrészegítette mind a nemzeteket.”
Egy harmadik angyal is megjelent, és harsány hangon így szólt: „Aki leborul a vadállat és képmása előtt, homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot se éjjel, se nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét.” Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét.
Erre szózatot hallottam az égből. „Jegyezd fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése