Papokat
szentelt Ferenc pápa – Szívetekből szóljatok az emberekhez!
Ferenc pápa április 26-án, a papi
hivatások vasárnapján a délelőtti szentmise keretében tizenkilenc diakónust
szentelt pappá a vatikáni Szent Péter-bazilikában.
Az 19 új pap közül 13 római egyházmegyés, négyen az
olasz alapítású Famiglia dei Discepoli (a Tanítványok Családja) szerzetesi
kongregáció tagjai, egyikük minorita ferences szerzetes és van közöttük
egy szír-malabár rítusú lelkipásztor is, az indiai Thamassery egyházmegyéből.
Ferenc pápa szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.
Kedves testvéreim!
E fiaink az áldozópapságra kaptak meghívást. Érdemes egy kicsit elgondolkodnunk, mily magasztos szolgálatot is kapnak az egyházban. Jól tudjátok, hogy az Úr Jézus az új szövetség egyetlen főpapja, de őbenne Isten egész szent népe is királyi néppé lett. Mi, mindannyian! Ugyanakkor az Úr Jézus külön ki akart választani egyeseket tanítványai közül, hogy az egyházban az ő nevében nyilvánosan papi hivatást töltsenek be minden ember javára, és folytassák az ő személyes tanítói, papi és pásztori küldetését.
Ferenc pápa szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.
Kedves testvéreim!
E fiaink az áldozópapságra kaptak meghívást. Érdemes egy kicsit elgondolkodnunk, mily magasztos szolgálatot is kapnak az egyházban. Jól tudjátok, hogy az Úr Jézus az új szövetség egyetlen főpapja, de őbenne Isten egész szent népe is királyi néppé lett. Mi, mindannyian! Ugyanakkor az Úr Jézus külön ki akart választani egyeseket tanítványai közül, hogy az egyházban az ő nevében nyilvánosan papi hivatást töltsenek be minden ember javára, és folytassák az ő személyes tanítói, papi és pásztori küldetését.
Amint ugyanis őt erre küldte az Atya, úgy küldte ő is
a világba először az apostolokat, aztán pedig a püspököket, az ő utódaikat,
akiknek végezetül papokat adott segítőtársul, akiknek az a feladata, hogy a
püspökökkel egységben a papi szolgálatban, Isten népét szolgálják.
Végiggondolták hivatásukat, és azért álnak most
itt, hogy az áldozópapság rendjében részesüljenek. A püspök pedig kockáztat –
kockáztat! –, és kiválasztja őket, ahogyan az Atya kockázatot vállalt
valamennyiünkkel.
Krisztushoz, az örök főpaphoz válnak hasonlóvá, vagyis
az új szövetség valódi papjaivá szenteltetnek, és ezen a címen – amely
összekapcsolja őket a papságban püspökükkel – az evangélium hirdetői, Isten
népének pásztorai lesznek, vezetik az istentiszteleti cselekményeket,
különösképpen az Úr áldozatának liturgikus bemutatását.
Ti pedig, akik részesültök a papság szentségében,
gondoljátok meg, hogy a szent tanítás szolgálatát gyakorolva Krisztusnak, az
egyetlen tanítónak küldetésében vesztek részt. Hirdessétek mindenkinek Isten
igéjét, amelyet ti magatok is örömmel fogadtatok. Állhatatosan olvassátok Isten
igéjét és állhatatosan elmélkedjetek róla, hogy higgyétek, amit olvastatok,
tanítsátok, amit hitben befogadtatok, és megéljétek, amit tanítottatok.
Tanításotok legyen táplálék Isten népe számára!
Szentbeszédeitek ne legyenek unalmasak! Prédikációitok találják szíven az
embereket, ez pedig akkor fog megvalósulni, ha szívetekből szóltok, vagyis ha
azt mondjátok nekik, ami a ti szívetekben van. Így kell másoknak adni Isten
szavát, tanításotok így jelent majd örömet és támaszt Krisztus híveinek!
Életetek illata a tanúságtétel lesz, mert a példamutatás épít, hiszen a szavak
példa nélkül csak üres szavak, szép gondolatok maradnak, amelyek nem érik el az
emberek szívét, sőt még ártanak is nekik: nem használnak!
Folytatjátok majd Krisztus megszentelő tevékenységét
is. Szolgálatotok által lesz teljessé a hívek lelki áldozatbemutatása, mert
Krisztus áldozatához lesz kapcsolva, amelyet kezetek az egész egyház nevében
vérontás nélkül mutat be a szent titkok ünneplésének oltárán.
Amikor bemutatjátok a misét, ismerjétek fel, amit
tesztek! Ne siessétek el! Utánozzátok, amit bemutattok – ne legyen életidegen
rítus, mesterkélt szertartás –, hogy így, részesedve az Úr halálának és
feltámadásának misztériumában, Krisztus halálát hordozzátok tagjaitokban, és
vele együtt új életet éljetek!
A keresztséggel új tagokat kapcsoltok Isten népéhez.
Soha senkitől nem szavad megtagadni a keresztséget, aki kéri azt! A bűnbánat
szentségével megbocsátjátok a bűnöket Krisztus és az egyház nevében. Én pedig
Jézus Krisztusnak, ami Urunknak, és az ő jegyesének, a szent egyháznak nevében
kérlek titeket, ne fáradjatok bele abba, hogy irgalmasak legyetek. A
gyóntatószékben azért lesztek ott, hogy megbocsássatok, nem azért, hogy
ítélkezzetek! Utánozzátok az Atyát, aki sosem fárad bele abba, hogy
megbocsásson! A szent olajjal megerősítitek a betegeket. Azáltal, hogy szent szertartások
végeztek és a nap különböző óráiban dicsőítő és kérő imákkal fordultok
Istenhez, Isten népét és az egész emberiséget képviselitek.
Ne felejtsétek, hogy az emberek közül nyertetek
kiválasztást, és arra rendeltettek, hogy az ő javukra foglalkozzatok Isten
dolgaival, s ezért örömmel és őszinte szeretettel gyakoroljátok Krisztus papi
működését. Egyedül Istennek s ne magatoknak akarjatok tetszeni! Szörnyű olyan
papot látni, aki önmaga örömét keresi, aki „páváskodik”!
Végül Krisztus, a főnek és pásztornak küldetésében
részesedve, püspökötökkel fiúi közösségben, törekedjetek a híveket egy családdá
egyesíteni – az egység szolgái legyetek az egyházban, a családban –, hogy Jézus
Krisztus által, a Szentlélekben az Atyaistenhez vezessétek őket. Mindig
tartsátok szemetek előtt a jó pásztor példáját, aki nem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak; nem akart kényelmes életet
folytatni, hanem elindult, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése