2015. április 30., csütörtök

Húsvét negyedik hetének csütörtökje



Húsvét negyedik hetének csütörtökje


A tegnapi evangéliumban és elmélkedésben arról volt szó, hogy Jézus azonosítja magát az Atyával, aki őt küldte. A küldő és a küldött között fennálló szoros kapcsolat gondolatát viszi tovább, terjeszti ki a mai evangéliumban található mondás, amely az utolsó vacsorán hangzott el a mi Urunk szájából. A két szövegrészlet tehát nem időrendben követi egymást, hanem gondolatilag, tartalmilag kapcsolódik egymáshoz.
A mai szövegben Jézus kijelenti: „aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be” (Jn 13,20). Itt Jézus mindazokkal azonosítja önmagát, akik az ő küldötteiként szolgálnak. Most ő a küldő és tanítványai a küldöttek. Tanítványaiban, követőiben, minden keresztényben Krisztus él tovább. Az ő tanítása szólal meg újra szavaink által. Az ő jósága válik jelenvalóvá jócselekedeteinkben. Az ő törekvése valósul meg valahányszor a békéért fáradozunk. Az ő vigasztalását közvetítjük, amikor a reményvesztettekhez és a csüggedőkhöz fordulunk. Az ő szeretete nyilvánul meg, amikor embertársaik felé a tevékeny szeretet jegyében közeledünk. Az ő vágya teljesedik be, amikor egységre törekszünk más felekezetű keresztényekkel. Az ő személye dicsőül meg, amikor tetteinknek köszönhetően valaki rátalál Istenre.
Él-e bennem Krisztus? Él-e bennem szeretete? Őt képviselem-e, őt közvetítem-e mindenki felé?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Istenünk! Milyen könnyedén követem a nagyon emberi, de nagyon kalmári elvet: „ha adok valamit, Te is tartozol nekem”. Mily gyakran vétettem Ellened, mert saját képemre kívántam arcodat és szívedet alakítani. Uram, légy irgalmas hozzám, és fogadd el áldozatomat! Amen.
P. Gerhardt 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése