Húsvét negyedik hetének csütörtökje
A
tegnapi evangéliumban
és elmélkedésben arról volt szó, hogy Jézus
azonosítja magát az Atyával, aki őt küldte. A küldő és a küldött között
fennálló szoros kapcsolat gondolatát viszi tovább, terjeszti ki a mai
evangéliumban található mondás, amely az utolsó vacsorán hangzott el a mi Urunk
szájából. A két szövegrészlet tehát nem időrendben követi egymást, hanem
gondolatilag, tartalmilag
kapcsolódik egymáshoz.
A mai szövegben Jézus kijelenti: „aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be” (Jn 13,20). Itt Jézus mindazokkal azonosítja önmagát, akik az ő küldötteiként szolgálnak. Most ő a küldő és tanítványai a küldöttek. Tanítványaiban, követőiben, minden keresztényben Krisztus él tovább. Az ő tanítása szólal meg újra szavaink által. Az ő jósága válik jelenvalóvá jócselekedeteinkben. Az ő törekvése valósul meg valahányszor a békéért fáradozunk. Az ő vigasztalását közvetítjük, amikor a reményvesztettekhez és a csüggedőkhöz fordulunk. Az ő szeretete nyilvánul meg, amikor embertársaik felé a tevékeny szeretet jegyében közeledünk. Az ő vágya teljesedik be, amikor egységre törekszünk más felekezetű keresztényekkel. Az ő személye dicsőül meg, amikor tetteinknek köszönhetően valaki rátalál Istenre.
Él-e bennem Krisztus? Él-e bennem szeretete? Őt képviselem-e, őt közvetítem-e mindenki felé?
© Horváth István Sándor
Imádság: A mai szövegben Jézus kijelenti: „aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be” (Jn 13,20). Itt Jézus mindazokkal azonosítja önmagát, akik az ő küldötteiként szolgálnak. Most ő a küldő és tanítványai a küldöttek. Tanítványaiban, követőiben, minden keresztényben Krisztus él tovább. Az ő tanítása szólal meg újra szavaink által. Az ő jósága válik jelenvalóvá jócselekedeteinkben. Az ő törekvése valósul meg valahányszor a békéért fáradozunk. Az ő vigasztalását közvetítjük, amikor a reményvesztettekhez és a csüggedőkhöz fordulunk. Az ő szeretete nyilvánul meg, amikor embertársaik felé a tevékeny szeretet jegyében közeledünk. Az ő vágya teljesedik be, amikor egységre törekszünk más felekezetű keresztényekkel. Az ő személye dicsőül meg, amikor tetteinknek köszönhetően valaki rátalál Istenre.
Él-e bennem Krisztus? Él-e bennem szeretete? Őt képviselem-e, őt közvetítem-e mindenki felé?
© Horváth István Sándor
Urunk, Istenünk! Milyen könnyedén követem a nagyon emberi, de nagyon kalmári elvet: „ha adok valamit, Te is tartozol nekem”. Mily gyakran vétettem Ellened, mert saját képemre kívántam arcodat és szívedet alakítani. Uram, légy irgalmas hozzám, és fogadd el áldozatomat! Amen.
P. Gerhardt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése