Húsvét negyedik hetének keddje

Húsvét negyedik hetének keddje

Jézus ismételten a pásztor és a juhok képét alkalmazza önmagára, illetve azokra, akik hisznek benne. A másik oldalon pedig azok állnak, akik nem hisznek benne, nem fogadják el, hogy ő a Messiás, nem szívlelik meg tanítását.
Az idő és a helyszín pontos megjelölése János evangélista részéről tudatos, jelképet kell benne látnunk. A jelenet télen, a jeruzsálemi templomban, Salamon oszlopcsarnokában játszódik. Mind időbelileg, mind térbelileg Jézus a határon áll. Még a régihez kapcsolódik, de már átlépni készül az újba. A tél a hitetlenség korszakát, az Istentől való elhidegülés idejét és az elutasítás megfagyott légkörét jelöli, amely után a megújulás tavasza következik. A megújulás idejét ő hozta el a világba. Helyileg, térbelileg ott áll a jeruzsálemi templomban, az ószövetségi idők legszentebb helyén, az istentisztelet helyén. Azon a helyen, ahol megkérdőjelezhetetlen a hagyományokhoz való ragaszkodás és mindennél előbbre valóbb a törvények tisztelete. Jézus már arra készül, hogy a kőfalak közé szorított vallásosságból kilépjen és felépítsen egy új, lelki templomot, létrehozzon egy új közösséget, amelynek tagjai a szeretet Istenében hisznek.
Kész vagyok-e belépni Jézus új világába, az Isten országába? Kész vagyok-e engedelmesen követni őt? Hiszem-e, hogy ő elvezet az üdvösségre?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mennyei Atyánk! Szent Fiad megtestesülésének titka révén a hit valóságosságára vezette az embert; és mindazokat, akik szolgaságra születtek az ősbűn által, az újjászületés fürdőjében tisztára mosva, Isten gyermekeiként szívébe zárta. Ezért zengjük most és mindörökké az imádás és hála énekét. Amen.