Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek nagyböjti körlevele
A körlevelet február 22-én, nagyböjt 1. vasárnapján olvassák fel minden szentmisén a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye területén.
Krisztusban
Kedves Testvérek!
Minden
nagyböjti időszak Jézus megkísértésének történetével kezdődik valamelyik
evangélista tollából. Ebben az esztendőben Márk evangéliumát olvastatja
Egyházunk, aki tudvalevőleg a legrövidebben, legtömörebben fogalmaz, de
jelképei a többi evangélista kiegészítésével feltárják az üdvösségtörténetnek
olyan mélységeit, amit ha az idők jeleit értelmezve olvasunk, örök időszerűséggel
szólítanak meg bennünket. Jézust megkísértette a pusztában a sátán, akiről majd
később Jézus maga mondta, hogy nem más, mint „a hazugság atyja” (Jn
8,44). Az az odavetett mondat a megkísértés Márk szerinti elbeszélésében: „vadállatok
között élt és angyalok szolgáltak neki” (Mk 1,13), visszautal a
teremtéstörténetre, amikor még az ember békességben volt Istennel és a
teremtett világgal, de a bűnbeesés után – amelyre a gonosz lélek az embert
hazugsággal rávette – megzavarodott az ember Istenhez, természethez való
viszonya, amely mind a mai napig tart. Lelkiismeretében szembe került az
Istennel és elindította az embertársai elleni bűnfolyamot, amely Jézus perében
tetőzött. A perben csak hazugsággal, rágalmakkal és gyűlölettel lehetett
halálos ítéletet hozni.
Jézus
legyőzte a sátánt és visszaállította önmaga környezetében a paradicsomi rendet.
Ő lett a második Ádám, aki egyben megváltást hozott az embernek. Ő lett az,
akinek a próféták jövendölése szerint „szájában nem találtatott hazugság”
(Iz 53,9), akinek szava hatalommal teljes, és Ő a megtestesült Ige. Az az Ige,
aki már a teremtéskor is ott volt és az a Szó vált láthatóvá benne, amely által
Isten teremtette a világot (vö. Kol 1,16). Éppen ezért az embernek adott
legnagyobb ajándékok egyike és az emberben talán a legcsodálatosabb, hogy
beszélni tud, mert a beszéddel a halhatatlan lélek képességeként megfogalmazott
gondolatokat ki tudja fejezni. Beszéddel életeket menthetünk, életeket
irányíthatunk, az életnek célt adhatunk, kapcsolatba kerülhetünk Istennel. Az
egész üdvösség története a beszédnek története is, „mert sokszor és
sokféleképpen szólt Isten a próféták által, a végső időkben Fia által szólt
hozzánk” (Zsid 1,1). Jézus Krisztusban ez a szó megváltó Szó is lett, az
ember által elrontott történelmet helyrehozta, evangéliuma pedig kijelölte
számunkra az Istenhez vezető utat. Gondoljunk örökbecsű példázataira, a Hegyi
Beszédre, benne a Nyolc Boldogság tanítására, utolsó vacsorai imájára, a
föltámadás utáni biztatására. Szava hatalom volt, mert az ember legnagyobb
vereségét, a halált is megfordította: „Én vagyok a föltámadás és az élet”
(Jn 11,25). Az Ő Szava „út, igazság és élet” (vö. Jn 14,6).
Ehhez
képest milyenné lett az emberi szó: istenkáromló, trágár, gyűlölködő, telve
hazugsággal a közbeszédben, a politikában, de még a szellemi életben
tevékenykedőkről is sokszor el lehet mondani, hogy megnyilatkozásaik „az
írástudók árulása”. Mennyi szószátyárság, üres közhely van ebben a világban,
pedig Jézus azt tanítja: „Minden fölösleges szóról számot adunk, szavaink
alapján mentenek föl vagy ítélnek el bennünket” (Mt 12,36). Mi a
fölöslegesen kimondott szó? Ami nem serkent a jóra, amiből nem épülünk hitben,
szeretetben, amiből nem ismerjük meg az igazságot, ami által egymásnak nagyon
súlyos kárt okozunk. Ferenc pápánk hivatalba lépése óta többször foglalkozott a
pletykával, megszólással, rágalmazással, az adott szó meg nem tartásával, amit
a legsúlyosabban elítélt.
A
Tízparancsolatból a nyolcadik parancsolatot már az Ószövetség is alaposan
földolgozta: a hamis tanúskodásnak, az esküszegésnek, a rágalmazásnak eseteit,
amelyre Jézus a Hegyi Beszéd radikalizmusával egyszerűen csak annyit mondott: „Én
pedig azt mondom nektek, egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten
trónja, sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert a nagy
király városa. Még saját fejedre sem esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem
tudod fehérré vagy feketévé tenni. Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen
igen, a nem pedig nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való.” (Mt 5,34-38)
Korunkban a szavak által történő vétkezés úgy is világméretűvé lett, hogy különböző
technikai eszközökkel felelőtlenül, felelősségre vonás nélkül mások becsületébe
gázolhatunk és életutakat tönkretehetünk. Nemcsak a sajtónak vannak ilyen
bűnei, hanem az egyes embereknek is. Az utóbbi időkben nagy vihart kavart a
liberális sajtóértelmezés, amellyel bármit, bárkit, vallásos meggyőződéseket
gúnyolhatnak és tönkretehetnek. A média olyan, mint minden eszköz: jóra és
rosszra használható, ahogyan a késsel lehet kenyeret vágni, de ölni is. A
médiával lehet lélekgyilkosságot elkövetni és a szeretet civilizációját
építeni. Ez az egyes emberre is vonatkozhat.
Szomorúan
tapasztalom, hogy egyházközségeinkben vannak olyan emberek, akik másokat
megrágalmaznak, nevüket nem vállalva feljelentenek, féligazságot, hamis
információkat közölnek. Ha rákérdezünk ezekre a vádaskodókra, honnét tudja ezt,
és mivel bizonyítja, akkor nagyon sokszor ez a válasz: „Hallottam, ezt
beszélik”. Pilinszky János írta, hogy minden nyelvromlás valódi oka a szeretet
hiánya. Akik alaptalanul vádaskodnak, egyben azt is kinyilvánítják, hogy nincs
bennük szeretet.
Nagyböjt
kezdete van, Jézus fölhívó szava, hogy térjetek meg és tartsatok bűnbánatot,
szóljon személyesen nekem is, vizsgáljam meg a lelkiismeretemet, hogyan bánok
szavaimmal, mit mondok másokról, mert ez egyben tanúságtevés is. Ugyanakkor
határozzuk el, hogy vállaljuk a szó fegyelmét, amiről Jakab apostol tanítja: „Ha
valaki nyelvével nem vétkezik, tökéletes ember, az képes egész testét is
megfékezni” (vö. Jak 3,2). A vallásos ember meghasonlottsága az apostol
szerint: „Nyelvünkkel áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az
embereket, akik Isten hasonlóságára vannak teremtve. Ugyanabból a szájból áldás
és átok száll. Testvéreim, ennek nem szabad volna így lennie.” (Jak
3,9-11).
A
húsvéti készületben bánjuk meg beszédünkkel elkövetett bűneinket is, tegyük
napi feladattá, hogy vigyázunk szavainkra és kérjük az Urat Salamon királlyal: „Adja
meg nekem Isten, hogy bölcsen beszéljek.” (Bölcs 7,15)
Kalocsa, 2015 nagyböjtjén † Balázs
é r s e k
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése