Nagyböjt 1 vasárnap

Nagyböjt 1 vasárnap 
Ter 9,8-15 ; 1Pét 3,18-22; Mk 1,12-15
„Betelt az idő, közel van az Isten országa”

 
Isten Izajás prófétával azt üzente: „íme, én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van, nem látjátok?” (Iz 43, 19) Ma pedig így szól az Úr üzenete: „Betelt az idő, közel van az Isten ország. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk1, 15) Az Isten országa van közel, nem az embereké. Az a közösség ugyanis, amelyik néhány éve orcátlanul merte beleordítani az arcunkba, hogy az Isten országának vége van, ma már nem meri ugyanezt megkockáztatni. Az az eszmeiség amit meghirdettek, a pénz mindenható uralma, romokban hever. A pénz uralmának maradéka is iszonyú sebességgel omlik-bomlik és maga alá temeti a benne bízókat is. Mivel az emberek a történelem során sokszor bebizonyították, hogy az értelmes isteni szót nem óhajtják elfogadni, azért a mostani ágálóknak a liturgia történelmi tényeket idéz. Több ezer éve történt, hogy az akkori embereknek sem kellett az Isten országa, vagyis az igazság és a szeretet szellemisége, lelkülete, akkor is átpártoltak a sátán oldalára. Óriási tömeggel szemben csak Noé, felesége, három fiúk és azok felesége maradt hűséges az igaz Istenhez. „Mikor az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében így szólt: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket” (Ter 6, 5-7)  A hűséges Noénak, pedig elmondta, hogy vízözönnel pusztítja ki az élőket, csak őt és a családját menti meg. Megparancsolta Noénak, hogy nagy hajót építsen messze minden tengerparttól. A hajót kevesen építették, ezért százhúsz évig készült. A gonoszok talán minden nap odajártak gúnyolódni. Mindaddig, amíg Noé a környék állataiból összegyűjtötte a jövő élet magját, aztán beszállásolta családját is. Ekkor eleredt az eső, eltűntek a gúnyolódók, aztán másztak a háztetőre, fák csúcsára, hegyek ormaira, de az eső csak ömlött, minden menekülőt utolért. S a nagyszájú gúnyolódók már hiába kiáltottak irgalomért. Noé is hiába sajnálta őket. Isten később leapasztotta a rengeteg vizet, szövetséget kötött Noéval a mi javunkra is. Vízözöntől nem kell félnünk. Tűzözöntől viszont igen. (2Pét 3, 10) Nemcsak Noét gúnyolták ki a történelem folyamán, hanem magát az Isten megtestesült Fiát, Jézus Krisztust is. Keresztje közelében „az arra járók, pedig a fejüket csóválva káromolták őt, és ezt mondták: Te, aki lerontod a templomot és három nap alatt, fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni… így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre” (Mt 27, 39-42. 44) Jézus meghalt, de föltámadt, azóta „él és uralkodik mindörökkön örökké” „Bizony, hamarosan eljövök” (Jel 22, 20)