Ferenc pápa: Isten kegyelme nem árucikk
Isten szeretete ingyenes, de mi gyakran ellenőrzésünk alá akarjuk vonni ezt a kegyelmet egyfajta spirituális könyvelés részeként – fogalmazott Ferenc pápa december 11-én reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmiséjén.
Isten
üdvözíti népét, de nem távolról, hanem közel lépve hozzá, gyengédséggel –
mondta a Szentatya, aki Izajás próféta szavaiból (Iz 41,13–20) indult ki
homíliájában.
Isten
közelsége ahhoz hasonló, mint amikor egy édesanya, aki párbeszédet folytat gyermekével,
aki bölcsődalt énekel gyermekének gyermekhangon, lehajol hozzá. Ez
nevetségesnek is tűnhet akár, ha valaki nem érti, hogy milyen nagyszerű
dologról van szó: „Ne félj, te férgecske, Jákob!” (Iz 41,13) Egy édesanya is
hányszor mondja ezt gyermekének, miközben megsimogatja őt! Isten is így tesz,
ez az ő gyengédsége. Olyan közel van hozzánk, hogy ezt anyai gyengédséggel
fejezi ki – hangsúlyozta a pápa.
Isten
szeretete ingyenes, ahogy az édesanyáé is az gyermeke iránt. A gyermek pedig
hagyja szeretni magát, ez Isten kegyelme. Mi azonban, azért hogy biztosak
legyünk benne, gyakran ellenőrzésünk alá akarjuk vonni a kegyelmet. A
történelemben és saját életünkben is fennáll a kísértés, hogy áruba bocsássuk a
kegyelmet mint egy ellenőrizhető dolgot – mutatott rá Ferenc pápa. – Magunknak
meg talán ezt mondjuk: „én sok kegyelmet kaptam” vagy ezt: „tiszta a lelkem,
kegyelemben élek”.
Így
aztán Isten közelségének ez a szép igazsága ún. spirituális könyvelés részévé
válhat, amikor így gondolkodunk: „Ezt azért teszem, mert háromszáz nap
kegyelemhez jutok általa… Azt meg azért teszem, mert ennyi meg ennyi kegyelmet
nyerek, és így sok kegyelmet összegyűjtök.” De ez lenne a kegyelem? Egy
árucikk? – tette fel a kérdést a pápa. – Úgy tűnik. Istennek népéhez való közelségét
elárultuk önző magatartásunkkal, azzal, hogy ellenőrzésünk alá akartuk vonni és
áruba akartuk bocsátani a kegyelmet.
A
Szentatya emlékeztetett azokra a csoportokra, amelyek Jézus idejében tették
ugyanezt: a farizeusok a számos törvény rabjaivá válva ráterhelték ezeket a nép
vállára; a szadduceusok politikai ígéreteiket tettek; az esszéneusok nagyon jók
voltak, de annyira féltek, hogy nem mertek kockáztatni, és végül kolostoraikban
elszigetelték magukat; a zelóták számára Isten kegyelme felszabadítási háború
volt, amely egy másik módja a kegyelem áruba bocsátásának.
Isten
kegyelme viszont másféle: közelség és gyengédség – szögezte le Ferenc pápa. –
Mindig erre a szabályra van szükség. Ha te az Úrral való kapcsolatodban nem
érzed, hogy gyengéden szeret, akkor még valami hiányzik, nem értetted még meg,
hogy mi a kegyelem, nem kaptad még meg a kegyelmet, amely ez a közelség.
A
Szentatya ezután felidézett egy sok évvel ezelőtti gyónást, amikor egy asszony
azzal gyötörte magát, hogy érvényes volt-e a szabályok betartása szempontjából
az a szentmise, amelyen szombaton este részt vett egy esküvőn, de ahol nem a
másnapi, vasárnapi olvasmányok hangzottak el. A pápa, az egykori gyóntató
válasza így hangzott: „Asszonyom, az Úr nagyon szereti magát. Elment a szentmisére,
áldozott, Jézussal volt együtt… Legyen nyugodt, az Úr nem egy kereskedő, az Úr
szeret és közel van hozzánk.”
Szent
Pál erőteljesen fellép a törvény ilyenfajta szellemisége ellen, vagyis az
ellen, amikor ezt mondom: „én igaz vagyok, ha ezt és ezt teszem, ha pedig nem,
akkor nem vagyok igaz”. Ehelyett azért vagy igaz, mert Isten közel lépett
hozzád, megsimogatott, mert gyengéden szól hozzád, és szép dolgokat mond neked
– állapította meg Ferenc pápa. – Ez a mi igazságunk, ez Isten közelsége, ez a
gyengédség és szeretet. Még akkor is, ha nevetségesnek tűnhet, Isten nagyon jó!
Mennyi, de mennyi lelki szabadsággal rendelkeznénk, ha lenne bátorságunk
megnyitni szívünket Isten gyengédsége előtt! Ha van ma egy kis időtök otthon,
vegyétek kezetekbe a Bibliát, és olvassátok el Izajás 41. fejezetének 13-20.
versét! Ez Isten gyengédsége, aki mindannyiunknak bölcsődalt énekel, mint egy
édesanya! – zárta csütörtök reggeli homíliáját a pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése