Advent 2. hete szombat

Advent 2. hete szombat

 
Sir 48,1-4.9-11; Mt 17,10-13

Illés, „aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin” 

Izajás próféta könyve alapján arról elmélkedtünk tegnap, hogy Isten milyen szeretettel vezetgette választottját, Ábrahámot. El kellett ugyan hagynia a gyerekkorában már ismert földrajzi tájakat, de az Úr előre biztosította őt arról, hogy mind a föld zarándokútjain, mind a lélek helyes istenszolgálatában Ő fogja vezetni. Azt is hozzáfűzte, hogy a tőle születő nagy népből származik a Megváltó, aki az egész világ számára megmutatja az üdvösség útját. A mai olvasmányban Egyházunk a bölcsességi irodalomból villantja elénk Illés próféta küldetését. Ő kegyetlen pogány világban képviselte az egy igaz Isten ügyét. A földi élete végén pedig tanítványa, Elizeus. végig nézte, hogy az Úr tüzes kocsin, mint ragadja el halál nélkül a túlvilágra, ahová majd a megváltás megtörténte után Istenatyánk mindnyájunkat hazahív. Ez a mai szentírási szakasz élőképben mutatja meg a hívőknek a kinyilatkoztatás igazságát. De a Jelenések könyvében még egyszer bemutatja a Szentírás Illés és a másik elragadott tanú, Hénok (Ter 5,21-24) visszatérését a földre (Jel 11,3-13) Ők, miután Isten létéről, végtelen hatalmáról személyes tapasztalatuk alapján tanúságot tesznek, elszenvedik a vértanúhalált, aztán három és fél nap múlva hirtelen feltámadnak, felemelkedve az égbe szállnak. Így még egyszer és utoljára megmutatja Isten, amit Izajásnál (48,17) csaknem háromezer éve kezdett magyarázni. Mivel a hit az üdvösség alapja, maga Jézus is foglalkozik Illés eljövetelével. „Ezután a tanítványok megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie? Ő azt felelte: Illés valóban eljön és helyreállít mindent, sőt, mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Éppígy az Emberfia is szenvedni fog általuk”. (Mt 17,10-12) Itt Jézus megerősíti Illés világ végi tanúságtételét, és azt is, hogy Illés lélekben már eljött Keresztelő Jánosban (12).  Az ő édesapja fia körülmetélése alkalmával így jövendölt erről: „Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni. mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját (Mal 3,1), és népét az Úr ismeretére tanítsd bűneik bocsánatára. Istennek mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságból felkelő.” (Lk 1,76-78) Köszönjük Urunk sokoldalú tanítását, kimondhatatlanul nagy szeretetét! Hittel járjunk az Ő útjain templomba, hittanra, az igazság és szeretet útján. Ezt most már teljes bátorsággal és felelősséggel tegyük, mert Istennek most mi vagyunk a tanúságtevői.