A Megszentelt Élet Éve 7.

A Megszentelt Élet Éve

VITA CONSECRATA 

Amikor Francesco imádsága közben meghallotta Jézus rendelkezését, hogy hozza rendbe a San Damjano-i öreg bencés templomot és a hozzá tartozó kolostort, azonnal nekilátott. Nem volt már szüksége újabb tájékoztatóra, miért parancsolta neki ezt az Úr. Konkrét feladat, konkrét engedelmesség. Ezzel a t parancs-teljesítéssel megalapozta az Istennek szentelt életét. Nem oktalan építkezés, tatarozás volt ez. A férfiak könnyen megtalálták a saját életmódjukat, amit a XIII. században akart megmutatni Jézus az őt keresőknek. A Mi Atyánk imádságot régóta ismerték a keresztények. Látták, hogy az istenhívők eligazítására megfogalmazott kérések fontossági sorrendben állnak. Az ember megtanulja, hogy a kegyelmeket kérni kell, s a megnyert kegyelmet mindig fel kell használni egyéni és közösségi életünkben egyaránt. A földhöz ragadt, önimádó emberek műve nem lesz áldott, mert önzés, önszeretet irányítja. Az Isten országa ott létesül, ahol Isten szava a legfőbb parancs. Ott ver gyökeret a megszentelt élet, ahol Istennek szent akarata érvényesül. Ferenc amint elkészült San Damjano renoválása, elkérte a templomot és a hozzá tartozó kolostort gazdájától, a Bencés rendtől egy ifjú közösség számára, amelynek első vezetője Scifi Klára, a gazdag assisi lány volt, aki jelentkezett Ferencnél, hogy Istennek szeretné szentelni az életét, mert Francesco eddigi tetteivel, útkeresésével jó irányt mutatott honfitársainak. A pénzuralom erősödése ezzel szent gátat kapott: Ne adja el önmagát az ember egy önző törekvésnek, a minél nagyobb vagyon gyors megszerzésének. Jézus ehhez külön eligazítást fűzött: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön, a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál, részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett. Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit kaptam tőled, tovább adtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid --hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém és én megdicsőültem bennük” (Jn 17,1-10) a földi kincsek semmit nem érnek Isten szemében, ha valaki önző módon a maga hasznára gyűjti. A mennyei boldogságot csak a másoknak adott örömszerző jótétemények gyarapítják. A családok gyermekvállalása, az anyagi és szellemi gyarapításuk ide számítanak. Az ószövetségi Szentírás többször felsorolja a földi boldogság jeleit: Hosszú élet, sok gyermek és elfogadható jólét. Ezekből a gyermekek vállalása nyilván kimagaslik, mint Isten egyik legfontosabb rendelkezésének komolyan vétele. A rendtagoknak engedelmességre nevelésében, a prédikációkban és a következetes rendtartásban is ugyanígy első rendű kötelesség, hiszen az örök boldogság intenzitása azonos a földön mások javára végzett jócselekedetek értékével.