2014. november 15., szombat

Zsolozsma 315.



Egy II. századi szerző szentbeszédéből

Cselekedjük az igazságosságot, hogy végül üdvözüljünk!Mi azok közé tartozzunk, akik hálát adnak Istennek, és szolgálnak neki, és ne a hitetlenek közé, akik ítéletre kerülnek. De magamon kezdem, mert én is sok mindenben vétkezem, a kísértést sem kerültem el, és még mindig a gonosz lélek eszközei között vagyok, viszont félek az eljövendő ítélettől, ezért igyekszem az igazságosság szerint élni, és amennyire csak tehetem, meg akarom ezt valósítani. Tehát, fivéreim és nővéreim, miután felolvastam nektek Isten igéit, és azt meghallgattátok, most buzdító szavaimmal is szólok hozzátok, hogy a Szentírás igazságaira összeszedett lélekkel figyeljetek, és eljussunk az üdvösségre ti is meg én is, aki most szólok hozzátok. Jutalomként ugyanis én is részesedni szeretnék abból, hogy ti most őszinte szívvel megtértek, és így üdvösségre és örök életre juttok. Így cselekedve követendő példát mutatunk az összes fiatalnak, akik elszánták magukat az Isten iránti hűséges és erkölcsös életre. Ne vegyük rossz néven, és ne méltatlankodjunk, ha oktalanságunkra valaki szeretettel figyelmeztet bennünket, és a helytelen útról az igazság ösvényére térít vissza. Nem egyszer ugyanis, ha rosszra csábít valaki, szinte észre sem vesszük lelkünk kettőssége és szívünk kishitűsége miatt, és ezek a haszontalan kívánságok elhomályosították értelmünket is (Róm 1, 22) Cselekedjük az igazságosságot, hogy végül üdvözüljünk! Boldogok, akik engedelmesen követik ezt a parancsot; mert még ha rövid ideig szenvedniük kell is itt a földön, a feltámadás romolhatatlan gyümölcseit szüretelik le majd a mennyben. Törekvő, vallásos ember sohasem szomorkodhat, bármilyen nyomorúság szakadjon is rá ebben a mulandó életben; hiszen ezt nyomon követi egy boldog idő, és ott fent új életre kelve az atyákkal együtt fog örvendezni minden szomorúság nélkül, örökké. Az se zavarja meg gondolkodásunkat, ha azt látjuk, hogy a bűnösök gazdagok, Isten szolgái pedig viszontagságoknak vannak kitéve. De hát higgyük, fivéreim és nővéreim: mi az élő Isten harcát vállaltuk és vívjuk ebben az életben azért, hogy a jövő életben megkapjuk tőle jutalmunkat. Egyetlen egy hite szerint élő ember sem kapja meg azonnal jutalmát, hanem várakoznia kell arra. Ha ugyanis Isten azonnal fizetne minden jóságért, akkor nem valódi vallásosság, hanem azonnali adásvétel lenne az élet; ez esetben csak látszat lenne a hit szerinti életünk, hiszen nem a bensőséges vallásosságot, hanem csak a hasznot keresnénk. Az ilyen lelket azután a legnagyobb zavarba ejtené az, ha büntetésekkel sújtaná Isten ítélete, hiszen nem élt hite szerint. Egyedül neki, a láthatatlan Istennek, az igazság Atyjának – aki elküldötte nekünk az Üdvözítőt, a romolhatatlan örök élet szerzőjét, hogy kinyilvánítsa nekünk az igazságot és a mennyei örök életet – legyen dicsőség örökkön-örökké! Ámen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése