2014.11.14. Péntek

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.11.14. Péntek

Szent János apostol és evangélista legfontosabb műve, az úgynevezett negyedik evangélium. Ezen kívül a Római Katolikus Egyház kánonjában az ő műveként szerepel három apostoli levél és a Jelenések könyve. Egyházunk ma a második leveléből olvastat néhány sort (4-9). A bevezetésben nem nevezi meg magát és a címzettet sem. Önmagát az Öreg névvel jelöli. Valószínűleg így hívták hosszú élete vége felé, ő volt a legfiatalabb apostol és túlélt minden apostoltársat. Bátyja, Jakab lett Jézus első vértanúja az apostoli kollégiumból. Neki hivatása lett megírni azt az evangéliumot, amely az első három evangéliumtól eltérően nem Jézus galileai működését tárgyalja bőven, hanem az Úr júdeai beszédeit, a farizeusokkal és írástudókkal vívott vitáit ismerteti. Az Úr csak szeretett tanítványának nevezte őt. Eltér sorsa apostoltársaiétól abban is, hogy vállalta a neki szánt apostoli vértanúságot. Elhurcolták Kis-Ázsiából Rómába, hatalmas tömeg leste az „öreg apostolt” és a kivégzéséhez forralt kondér olajat. Jézus azonban mennybemenetele előtt Galileában a második csodálatos halfogás és Szent Péter kereszthalálának megjövendölése után nyíltan megmondta Jánosról: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele?” (Jn 21,23) A vértanúságot örömmel vállalta. A Birodalom császárai Nérótól kezdve fél évszázada üldözték a keresztényeket. Akit följelentettek, hogy keresztény, elfogták, s ha a bíró előtt is megvallotta hitét, azonnal halálra ítélték. Ez most is így zajlott, csak azzal a titkos vággyal mondták ki a halálos ítéletet a forró olajba dobással, hogy vele kipusztul a kereszténység, és többet nem kell törődni vele. Amikor azonban az öreg embert ruhátlanul az üst mellé vitték, hiába ujjongott a pogány tömeg, hiába dobták az üstbe az áldozatot, nem sült meg. Nagy lett a pogányok bosszúsága, de még nagyobb a jelenlévő keresztények öröme: János apostolt végül is sértetlen testtel kellett a forró olajból kiemelni. A felbőszült államhatalom döbbenten hallgatott. Visszavitték Kis-Ázsiába, és Patmosz szigetére száműzték, eltüntették.„Én, az Öreg,a kiválasztott Úrnőnek (valamelyik egyházközségnek) és gyermekeinek, akiket az Igazságban szeretek, de nemcsak én, hanem mindenki, aki megismerte az Igazságot, amely bennünk van, és velünk lesz örökre.Legyen velünk az Atyaistennek és Jézus Krisztusnak, az Atya Fiának kegyelme, irgalma és békéje, igazságban és szeretetben! Igen örültem, hogy gyermekeid közt olyanokat találtam, akik az Igazságban élnek az Atyától kapott parancs szerint. És most kérlek, Úrnő, nem mintha új parancsról írnék neked, hisz ez kezdet óta parancsunk: Szeressük egymást! Ez a szeretet azt jelenti, hogy parancsai szerint éljünk. Ez hát a parancs, amint kezdettől fogva hallottátok, hogy éljetek szeretetben” (2Jn 1-6)János apostolnak mindig szívügye volt óvni övéit a tévtanítóktól.„Mert sok csaló fellépett a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, nehogy elveszítsétek, amit már megszereztetek, hanem teljes bért kapjatok. Aki ezen túlmegy, és nem marad meg Krisztus tanításában, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart a tanításban, az Atyát és Fiút is magáénak mondhatja. Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, még csak ne is köszönjetek neki. Mert aki köszön neki, részes gonosz tetteiben” (7-11)