2014.11.15. Szombat

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.11.15. Szombat 

„Én, az „Öreg”, kedves Gájuszomnak, akit az Igazságban szeretek. Kedvesem, kívánom, hogy minden sikerüljön neked, és egészséges légy testben is, lélekben is.” (3Jn 1-2) Ebben a levelében is csak úgy azonosítja magát, mint a második levelében. Újra arra utalhat, hogy meghívásakor ő volt az apostoljelöltek között a legfiatalabb, ő nyilvánította ki szíve vágyát édesanyja szavával, hogy bátyjával, Jakabbal, ők lehessenek a Messiás legfőbb trónállói. A Mester kérdésére:„Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom? Ki tudjuk, felelték. Erre ő így folytatta: Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta” (Mt 20,22-23) a szenvedés kelyhét, lám, Jakab itta ki elsőként az apostolok közül, János pedig ebben utolsó, de mindketten hősiesen és apostolként. Ezért az Úrral együtt ülnek a végítéleten, tizenkét széken és ítélik Izrael tizenkét törzsét (Mt 19,28) így már emberibbnek tűnik, hogy testi-lelki egészséget kíván az igazságban szeretett kedves Gájusznak. Az igazi öröme Gájusszal kapcsolatban az, hogy a földi élet küldetésének titkát megértette, és e szerint él is: „Nagyon örültem, amikor testvérek érkeztek, és tanúsították, hogy igaz vagy, s az igazság útján jársz. Nincs nagyobb örömöm, mint amikor hallom, hogy gyermekeim az igazság útján járnak. Kedvesem, te helyes magatartást tanúsítasz a testvérek iránt, kivált az idegenek iránt. Ez bizonyítja szeretetedet az egyház színe előtt; jól teszed, ha ezen túl is Istenhez méltó útravalóval bocsátod őket útnak. Mert az ő kedvéért keltek útra s a pogányoktól nem fogadtak el semmit. Ezért ezeket az embereket nekünk kell befogadnunk, hogy munkatársaik legyünk az Igazság szolgálatában.” (3Jn 3-8) Én is nagyon örülök annak, hogy a szeretett tanítvány nemcsak ismerte a szeretet titkát, hanem szóvá is teszi, hogy ez mennyire lényeges és milyen nagyon kellene foglalkoznunk vele a lelkiismeretünk vizsgálata alkalmával: gyakoroltam-e a szeretetet, amikor alkalmam nyílt rá? Tudom-e, hogy a földi élet legkomolyabb tennivalója az, hogy megtegyem mindenkivel azt a jót, amit Isten velem akar megtetetni? Tisztában vagyok-e azzal, hogy a szeretet tetteit kéri majd számon rajtunk az Úr a külön ítéleten a halálunk után, és csak ezt jutalmazza? Tudom-e, hogy az önszeretet nem erény? Itt marad a földön, amit magadnak gyűjtöttél. A mennyei boldogság növelője csak a szeretet. Az igazság pedig az, ami megfelel az Isten által megállapított fogalmának. Szent János írásai a Bibliában Isten szavai. Ezért az az említett Diotrefész ügye is komoly kérdés: „Írtam valamit az egyháznak, de Diotrefész vezetésre törekszik, nem fogad el minket. Ezért, ha majd megérkezem, szóba hozom viselt dolgait, hogy mindent összefecseg rólunk. Sőt még ezzel sem elégszik meg, hanem egyfelől nem fogadja be a testvéreket, másfelől, akik erre hajlandók volnának, megakadályozza benne, és kitiltja az egyházból. Kedvesem, ne a rosszat utánozd, hanem a jót. Aki a jót teszi, az Istentől van, aki a rosszat teszi, az nem látta az Istent” (9-11) Ennek a hetyke embernek remek ellenpéldánya Demetriusz. „Demetriusz mellett mindenki, még maga az Igazság is bizonyságot tesz; mi is tanúskodunk, és te tudod, hogy igaz a tanúságunk”(12) Még sok mindent tudnék neked írni, de nem akarom neked tintával és tollal írni. Remélem, hogy rövidesen látlak, és akkor élőszóval beszélgetünk. Béke veled! Üdvözölnek barátaid. Üdvözöld barátainkat név szerint” (13-15)