2014. november 15., szombat

„A hit példáját adjuk a gyerekeknek és ne szavakat”



„A hit példáját adjuk a gyerekeknek és ne szavakat” – Ferenc pápa pénteki homíliája


Hogyan adjuk át a hitet a mai digitális kultúra gyermekeinek? – erre a kérdésre válaszolt Ferenc pápa péntek reggel a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmise homíliájában, melyen részt vett egy római plébánia hittanos gyermekeinek egy nagyobb csoportja is. A kezdeti félénkség után a pápa közvetlen hangja révén a gyerekek feloldódtak, ami ezúttal egyféle „gyermekmisének” adott otthont a Szent Márta-ház kápolnájában. „Ha rátok nézek, mintha egy ígéretre tekintenék – mondta nekik a pápa – az eljövendő világra. A jövőre tekintve pedig azt kérdezzük, hogy mit is hagyunk rátok?

„Azt tanítjuk valójában, amit a szentleckében (2Jn1.3-9) hallottunk: Járjunk a szeretetben és az igazságban?” – tette fel a kérdést a pápa a homília kezdetén. „Ó igen, szavakkal tanítjuk, de hogy az életünkkel is, az már más kérdés” – folytatta. „Számunkra ugyanis, a gyerekekre tekintettel lenni, ez felelősséget jelent. A kereszténynek törődnie kell a gyerekekkel és át kell nekik adni a hitet, vagyis közvetíteni azt, amit a szívében megél. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a felnövekvő csemetéket! Mindez attól függ, hogy milyen magatartással fordulunk a gyerekek felé. A testvér, az apa, az anya, a nővér viselkedésével, mely segít növekedni, vagy pedig távolságtartással, gondolván: „Ők maguktól növekednek, én pedig a saját életemmel törődök”.”

„Mindnyájunknak a felelőssége –hangsúlyozta a pápa – hogy a legjobbat adjuk magunkból, és ez a legjobb pedig a hit. Adjuk nekik ezt a hitet, példával együtt! A szavak nem szolgálnak, ma a szavak nem segítenek. A mai képies világban, amikor mindenki mobilt tart a kezében, a szavak nem számítanak… Példát, példát nekik!” – buzdított a pápa.

Ezen a ponton a párbeszéd lendületbe jött a pápa és a gyerekek között. Ferenc pápa megkérdezte tőlük, hogy miért jöttek a misére. Az egyik azt válaszolta. „Azért, hogy lássunk téged!”. „Én is örülök, hogy láthatlak benneteket” – válaszolta a pápa derűsen, majd afelől érdeklődött, hogy „voltak-e már elsőáldozók, bérmálkoztak-e?”. A keresztség kapcsán a pápa megjegyezte: „ez a keresztény élet kapuja, ami után egy hosszú út következik az egész élet során”, majd a János levél napi gondolata kapcsán megjegyezte, hogy „az igazságban és a szeretetben kell járnunk ezen az úton, mely elvezet egészen a házasságkötés szentségéig. De közben nagyon fontos – szögezte le a pápa – hogy ezt az utat úgy járjuk és úgy éljük, ahogy Jézus tette”.

Végül megkérdezte tőlük, hogy „az imádságot minek tartják, egy szentségnek? Nem, az nem egy szentség, mégis kell imádkoznunk. Nem tudjátok, hogy kell imádkoznotok? Akkor hát – folytatta - az Urat, Jézust imádjuk, aztán imádkozunk Szűz Máriához, hogy segítsenek bennünket ezen az úton, az igazság és a szeretet útján. Na, megértettétek? – kérdezte őket a pápa, majd így folytatta: „Ti azért jöttetek, hogy lássatok engem. Rendben van. És Jézust? Vagy Jézust hagyjuk el?”. Neeeem! – válaszolták kórusban a gyerekek. „Jézus most idejön hozzánk, az oltárra és mindnyájan látjuk őt.
Most kérjük Jézustól, hogy tanítson bennünket az igazságban és a szeretetben járni. Kérjük is együtt: Igazságban és szeretetben járni”.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése