2014.11.13. Csütörtök

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.11.13. Csütörtök

„Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus testvér Filemonnak, kedves munkatársunknak és nővérünknek, Appiának, küzdőtársunknak, Archippusznak, és a házadban összejövő egész egyháznak.”Ebből a feladói névsorból azonnal kiviláglik Pál apostol élethelyzete.A császárhoz történt fellebbezése következtében megszabadult a jeruzsálemi fogságból és az állandó életveszélyből, amely három év óta szünet nélkül fenyegette, de mire az ottani hatóság Rómába tudta küldeni és a viszontagságos utazásnak vége szakadt, sok idő telt el. A Birodalom fővárosában sem kapkodtak az ügyének aktái után. Telt-múlt az idő, szenvedett, megtorpant a lendületes igehirdetés,csak azokkal érintkezhetett, akik felkeresték börtönében. A kegyelemre és a békesség Istenére számíthat igazán, és a Megváltóra, aki személy szerint is alaposan megtapasztalta, mi a szenvedés.(3)Az isteni kegyelmet ismét megemlíti. A modern világban furcsa ájtatoskodásnak címkéznék nagyon sokan, pedig a kegyelem Isten természetfeletti ajándéka, amellyel hathatósan tud segíteni a hívő embereken. Ezt a rendkívüli isteni ajándékot kiérdemelni semmivel nem lehet, de Isten adja szívesen, ha kérik, vagyis imádkoznak érte a hívek.Szent Pálhoz méltó a különleges tartalom:„Hálát adok Istenemnek mindig, amikor imádságomban megemlékezem rólad, mivel hallom, mekkora hittel és szeretettel vagy Krisztus Jézus és valamennyi szent iránt. A hitben való közösség legyen benned hatékony mindannak a jónak felismerésére , amit Krisztusért kaptatok. Nagy örömömre és vigasztalásomra szolgált ugyanis, testvér, a szereteted, mert a szentek szíve enyhülést talált benne. Ezért, bár Jézus Krisztusban parancsot is adhatnék rá, hisz kötelességed megtenni, mégis a szeretetre hivatkozva inkább kéréssel fordulok hozzád, én, az öreg Pál, aki most Krisztusért fogságot szenvedek. Fiamért, Onezimuszért könyörgök, akinek bilincsemben adtam életet. Egykor haszontalan volt számodra, most pedig számodra is, számomra is hasznos. Úgy küldöm vissza hozzád, mint saját szívemet. Szerettem volna magam mellett tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem fogságomban, amelyet az evangéliumért viselek, beleegyezésed nélkül azonban mégsem teszem, hogy jótéteményed ne kényszerből fakadjon, hanem önként vállald. Hiszen talán épp azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad, de már nem mint szolgát, hanem mint többet, mint szeretett testvért, mert nekem teljesen az, de neked még inkább: test szerint is, az Úrban is.” (4-16) Onezimusz, mint bizonyára kitaláltátok, Filemon rabszolgája volt. Megszökött. Nem fogták el, nem büntették elrettentő módon a legkeményebben, hanem Rómába menekülve Isten Pálhoz vezérelte. Ott megtanulta, hogy Isten előtt mindenki egyforma. Őszintén megtért. Az óriási földbirtokok ezekkel az ingyenmunkásokkal voltak gazdaságosan művelhetők, ezért az államok gondosan őrizték ezt a nagyon elítélendő emberi gonoszságot. Pál apostol minden szempontot helyesen átgondolt, és arra kérte Filemont, hogy vegye vissza, de már szabad emberként, és elárulta, hogy fogságában örömmel élne ügyes és készséges testvéri segítségének. „Ha tehát együtt érzel velem, fogadd őt úgy, mint engem. Ha megkárosított vagy tartozik valamivel, írd az én terhemre. Én, Pál, saját kezűleg írom, Én térítem meg. Nem is beszélek arról, hogy te többel tartozol nekem: saját magaddal. Igen, testvér, szeretném, ha örömömre szolgálnál az Úrban: teljesítsd hát szívem vágyát Krisztusban. Engedelmességedben bízva írok neked. Tudom, hogy többet teszel, mint amit mondok. Egyúttal készíts szállást nekem is. Remélem ugyanis, hogy imádságotokra ajándékul visszakaptok. Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, és munkatársaim: Márk, Arisztarchusz, Démász és Lukács köszöntenek. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Ámen.(17-25)