2014. november 13., csütörtök

Zsolozsma 313.



Egy II. századi szerző szentbeszédéből 

Az élő egyház Krisztus Teste így szól – a Szentírás egyik helyén – az Úr: Nevemet szüntelen káromolja az összes nemzet (vö. Iz 52, 5), majd ismét: Jaj annak, aki miatt káromolják a nevemet! (Vö. Róm 2, 24). De mi ennek a káromlásnak az oka? Az, hogy nem azt cselekedjük, amit hirdetünk. A pogányok ugyanis csodálattal eltelve hallgatják a mi szánkból Isten igéinek kiválóságát és nagyszerűségét; de amikor aztán nyilvánvalóvá lesz előttük, hogy cselekedeteink méltatlanok azokhoz a szent igékhez, amelyeket hirdetünk, gyalázzák hitünket, kosza mesének és megtévesztő szószátyárságnak tartják azt. Amikor például azt hallják tőlünk, hogy ezt mondta Isten: Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, semmi jutalmatok sem lesz, ellenben, ha azokat szeretitek, akik ellenségeitek, és gyűlölnek benneteket, akkor érdemeltek jutalmat (Mt 5, 46), mondom, ha ezeket hallják, akkor csodálják e szeretet magasztos értelmét; de ha azután kiderül rólunk, hogy mi nemcsak azokat nem szeretjük, akik gyűlölnek bennünket, hanem még azokat sem, akik szeretettel vannak hozzánk, akkor kigúnyolnak bennünket, és káromolják Isten nevét. Ennélfogva, testvérek, tudjuk meg, hogy ha buzgón teljesítjük Istenünknek, Atyánknak akaratát, akkor már beletartozunk abba az ősi, szellemi Egyházba, amelyik már a nap és hold teremtése előtt létet nyert; ha azonban nem tesszük meg az Úr akaratát, akkor ránk vonatkozik, amit a Szentírás mond: Rablók barlangjává lett a házam (.Mt 21, 13) Éppen azért az élet Egyházát válasszuk mindenekelőtt, hogy elérjük üdvösségünket. Azt gondolom: előttetek nem ismeretlen, hogy az élő Egyház Krisztus teste (1 Kor 12, 27). A Szentírás ugyanis azt mondja: Isten az embert férfinak és nőnek teremtette (Ter 1, 27); a férfi Krisztus, a nő az Egyház; de a Biblia és az apostolok is azt állítják, hogy a választottak Egyháza nem ezekben a mai végső időkben keletkezett, hanem kezdettől fogva létezik láthatatlan, lelki Egyházként, amint a mi Urunk, Jézus Krisztus is, aki azonban napjainkban látható alakban jelent meg, hogy minket üdvözítsen. A láthatatlan, lelki Egyház Krisztus testében jelent meg, ezzel arra tanít, hogy ha valaki közülünk ezt a testet gondosan őrzi, és el nem veszti, az részese lesz az Egyháznak a Szentlélekben, hiszen ez a test a képe annak a lelkinek. Tehát nem kaphatja meg a valóságot az, aki annak képét nem becsüli meg. Ezért mondja: „Testvérek, őrizzétek ezt a testet, hogy a lélek részesei lehessetek!” Ha pedig azt mondjuk, hogy az Egyház a test, s benne Krisztus a lélek, ebből az is következik, hogy aki megbecsteleníti a testet, az megbecsteleníti a lelki Egyházat is. Az ilyen nem lehet részese a test lelkének, aki maga az Úr Krisztus. Ez a test végül is a Szentlélek közreműködésével olyan örök és romolhatatlan élet osztályrészese lehet, hogy emberi nyelv nem képes kifejezni és elmondani, amit Isten azoknak készített (1 Kor 2, 9), akik az ő kiválasztottai.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése