Nagyböjt 1. hete szombat

Istenünk, irgalmas Atyánk térítsd meg szívünket,hogy mindig az egy szükségeset keresve és az irgalmasság cselekedeteit gyakorolva csak a te dicsőségedet szolgáljuk egész életünkben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké. Ámen.A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké.Ámen.

Nagyböjt 1 hete szombat

MTörv 26,16-19 Mt 5,43-48

„Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes”

Nem tudom, hogy a Jézust hallgató egyszerű zsidók milyen szemmel néztek rá, amikor a hegyi beszédet eléjük tárta. Azok a szegény emberek tudtak néhány történetet őseik elmondása alapján a világ teremtéséről, ősapjuk, Ábrahám kiválasztásáról, aztán Jákob családjának szaporodásáról Egyiptomban. Amikor aztán már a zsinagógákban olvasták Mózes könyveit (öt papirusztekercs), megtanulták belőle, hogy Isten a Sínai hegy lábánál szövetséget kötött velük, ők az óta Isten különleges népe. Ez a számukra kézzelfoghatóan annyit jelentett, hogy Ábrahám egyik unokájának, Jákobnak (Izrael) tizenkét fia közül valamelyiknek a törzséből származik. Nyolc napos korukban mindegyik fiút körülmetélték, mert ez volt a testén örökös nyomot hagyó szertartás, amely által részesei lettek hivatalosan Isten ígéreteinek, ők vállalják, hogy Isten minden parancsát, rendelkezését híven megtartják, Isten, pedig gondoskodik róluk: hazát ad nekik, megvédi őket ellenségeiktől, haláluk után, pedig örök boldogságra vezeti őket. Ezt a szövetséget Isten azzal a céllal hozta létre, hogy felkészítse a zsidó népet igazi céljára: Nekik kell világra szülniük a minden ember megváltóját, Jézust, akiről csak annyi valóságot tudtak eleinte, hogy Ábrahám rajta keresztül válik minden nép áldásává: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12, 3) Mivel a zsidó nép lázadásai miatt a pusztában vezekelt negyven évig, kipusztult mindenki, aki az Egyiptomból való szabadulás idejében elmúlt húsz éves, Mózes a honfoglalás előtt minden törvényt újra elmondott a megújult népnek Moáb mezején, és az imént felolvasott résszel fejezte be tanítását a Messiás eljöveteléig érvényes Ószövetségről. Ezzel az volt a célja, hogy megértsék a zsidók: Isten tiszta tanításokat adott Istenről, nem meséket, mint a bálványimádók, hogy „fennköltebbé tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett a maga dicséretére, hírnevére és dicsőségére, hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta”. (MTörv 26, 19) Az evangélium, pedig arról szól ma, hogy eljött a Messiás, Izraelből született Dávid király családjából. Őt hallgatják most, amint hosszú, szép beszédben taglalja azokat a tudni és tenni valókat, amelyeket egy újszövetség megkötésével szentesít a saját vérével. Az Ószövetségben Isten kiemelte Ábrahám utódait a bálványimádó népek tömegeiből és a maga különleges népévé avatta. A megérkezett Messiás a világ minden népét meghívja, hogy az Ő népe legyen. Ennek az új közösségnek Jézus tanítása lesz a törvénykönyve. A zsidóknak adott törvénykönyv elkülönítette őket a többi néptől: „Hallottátok, hogy ezt mondták (nekik): Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet” (Mt 5,43) Most Jézus ezt mondja:
„Szeressétek ellenségeiteket (a nem zsidó népeket is), és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? ”Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes” (44-48)