Elég! Akarom!
Jézus a Jeruzsálemhez közel lévő
Nóbéban beszél, egy öreg ember házának küszöbén állva. Ekkor mondja el A népét
látogató királyról szóló példabeszédét. (P 9,340-341) Utána elhallgat. Csak a
szél hangját lehet hallani, ami mindinkább erősödik. A fák félelmetesen
csikorogva hajlonganak. Az emberek visszasietnek házaikba.
Egy valódi forgószél jön északról
a városra. Ágakat tör le a fákról, cserepek repülnek, néhány terasz fala nagy
zajjal leomlik. A dió- és almafák megcsavarodnak, mintha ki akarnának szakadni
a földből.
– Valami szerencsétlenség jön –
mondja a házigazda.
– Igen. Nem tudom mi lesz azokkal,
akik még a lombsátrakban laknak... – mondja Péter.
A szél oly erős, hogy a háromágú
mécses lángjai remegnek, jóllehet az ajtók be vannak csukva.
A szél zaja mindinkább erősödik,
és veri a házat a homokkal és töredékekkel, ami azt a benyomást kelti, mintha
finom jégeső esne. Kintről mind közelebbről hallatszik az asszonyok kiáltozása:
– Férjeink! Gyermekeink! Úton
vannak! Félünk! Ledőlt egy elhagyott ház fala... Uram! Jézus! Irgalom!
Jézus feláll, nagy nehezen
kinyitja az ajtót, amit a szél fújása erősen nyom. Az asszonyok, meghajolva,
hogy ellenálljanak a szélnek, kezüket előre tartva, nyögnek.
– Jöjjetek be! Ne féljetek! –
mondja Jézus. És nézi az eget és a kidőlni készülő fákat.
– Jöjj vissza, Jézus! Látod,
miként törnek le az ágak, és hullanak a cserepek. Nem okos dolog kint maradni –
kiáltja Júdás, Alfeus fia.
– Szegény olajfák! Ez jégeső.
Ahová esik, ott vége az aratásnak – jegyzi meg Péter.
Jézus nem jön be. Sőt, egészen
kimegy a viharba, amely tépdesi ruháját és összeborzolja haját. Felemeli
karját, imádkozik, és utána megparancsolja: – Elég! Akarom! – és visszamegy a
házba.
A szél egy utolsót nyög, és utána
hirtelenül megszűnik. Mély benyomást tesz a csend, a nagy zaj után. Az emberek
csodálkozva néznek egymásra. A szélvész nyomai megmaradnak: a levelek, letört
ágak, elszakadt függönyök. De minden csendes. A felhők világosabbá válnak,
szétszóródnak, de egy zápor hull belőlük, és megtisztítja a poros levegőt.
– De mi történt?
– Hogyan ért véget?
– Úgy látszott, a világ
vége következik, és most kiderül az ég!
Házról házra ezt
kérdezik az emberek.
Az asszonyok, akik Jézushoz
futottak, most kifutnak.
– Az Úr! Az Úr van velünk! Ő
művelte a csodát! Megállította a szelet! Szétszaggatta a felhőket! Hozsanna!
Hozsanna! Dicsőség Dávid Fiának! Béke! Áldás! Krisztus velünk van! Velünk van
az Áldott! A Szent! A Szent! A Szent! A Messiás velünk van! Alleluja!
A városka minden lakója odafut a
házhoz, ahol Jézus van. Mindenki meg akarja csókolni, érinteni, magasztalni.
– Dicsérjétek a Magasságos Urat! Ő
a szelek és a vizek Ura. Ha Ő meghallgatta Fiát, azért tette, hogy megjutalmazza
iránta tanúsított hiteteket és szereteteteket.
És Jézus el akarja bocsátani őket.
De ki tudja lecsillapítani az ünneplő várost, amelyet felizgatott a nyilvánvaló
csoda? Főleg, ha a város tele van nőkkel? Jézus hiába erőlködik. Türelmesen
mosolyog, miközben a vendéglátó öreg könnyeivel mossa és megcsókolja balkezét.
Visszatérnek az első emberek
Jeruzsálemből, lihegve, félelemmel eltelve. Ki tudja milyen szerencsétlenségtől
féltek. Látják az ünneplő népet.
– Mi az? Mi történt? De nem volt
itt vihar? A hegyről
úgy látszott, hogy a város eltűnik a porfelhőben. Azt hittük, összeomlott. És
itt mindenki ép!
– Az Úr! Az Úr! Idejében jött el,
hogy megmentsen minket a pusztulástól. Csak az elátkozott ház dőlt össze, és
néhány cserép és ág. És ti? Mi történt Jeruzsálemben?
Keresztezik egymást a kérdések és
a válaszok. De a férfiak utat nyitnak, hogy odamenjenek, és kifejezzék
tiszteletüket az Üdvözítő előtt. Csak utána mondják el, hogy mennyire féltek a
városban a fenyegető vihartól, és mindnyájan elmenekültek a lombsátrakból a
házakba, és az olajfa kertek tulajdonosai már siratták termésüket... amikor
hirtelenül a szél elült és az ég kiderült, kis eső után... és az egész város
elcsodálkozott. Egyesek a vihart Isten büntetésének tartották azért, mert
előzőleg rosszul bántak a Templomban a Messiással.
(7-1420)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése