2014. március 13., csütörtök

Jézus csodái 54. - Elég! Akarom!



Elég! Akarom!

 

Jézus a Jeruzsálemhez közel lévő Nóbéban beszél, egy öreg ember házának küszöbén állva. Ekkor mondja el A népét látogató királyról szóló példabeszédét. (P 9,340-341) Utána elhallgat. Csak a szél hangját lehet hallani, ami mindinkább erősödik. A fák félelmetesen csikorogva hajlonganak. Az emberek visszasietnek házaikba.
Egy valódi forgószél jön északról a városra. Ágakat tör le a fákról, cserepek repülnek, néhány terasz fala nagy zajjal leomlik. A dió- és almafák megcsavarodnak, mintha ki akarnának szakadni a földből.
– Valami szerencsétlenség jön – mondja a házigazda.
– Igen. Nem tudom mi lesz azokkal, akik még a lombsátrakban laknak... – mondja Péter.
A szél oly erős, hogy a háromágú mécses lángjai remegnek, jóllehet az ajtók be vannak csukva.
A szél zaja mindinkább erősödik, és veri a házat a homokkal és töredékekkel, ami azt a benyomást kelti, mintha finom jégeső esne. Kintről mind közelebbről hallatszik az asszonyok kiáltozása:
– Férjeink! Gyermekeink! Úton vannak! Félünk! Ledőlt egy elhagyott ház fala... Uram! Jézus! Irgalom!
Jézus feláll, nagy nehezen kinyitja az ajtót, amit a szél fújása erősen nyom. Az asszonyok, meghajolva, hogy ellenálljanak a szélnek, kezüket előre tartva, nyögnek.
– Jöjjetek be! Ne féljetek! – mondja Jézus. És nézi az eget és a kidőlni készülő fákat.
– Jöjj vissza, Jézus! Látod, miként törnek le az ágak, és hullanak a cserepek. Nem okos dolog kint maradni – kiáltja Júdás, Alfeus fia.
– Szegény olajfák! Ez jégeső. Ahová esik, ott vége az aratásnak – jegyzi meg Péter.
Jézus nem jön be. Sőt, egészen kimegy a viharba, amely tépdesi ruháját és összeborzolja haját. Felemeli karját, imádkozik, és utána megparancsolja: – Elég! Akarom! – és visszamegy a házba.
A szél egy utolsót nyög, és utána hirtelenül megszűnik. Mély benyomást tesz a csend, a nagy zaj után. Az emberek csodálkozva néznek egymásra. A szélvész nyomai megmaradnak: a levelek, letört ágak, elszakadt függönyök. De minden csendes. A felhők világosabbá válnak, szétszóródnak, de egy zápor hull belőlük, és megtisztítja a poros levegőt.
– De mi történt?
– Hogyan ért véget?
– Úgy látszott, a világ vége következik, és most kiderül az ég!
Házról házra ezt kérdezik az emberek.
Az asszonyok, akik Jézushoz futottak, most kifutnak.
– Az Úr! Az Úr van velünk! Ő művelte a csodát! Megállította a szelet! Szétszaggatta a felhőket! Hozsanna! Hozsanna! Dicsőség Dávid Fiának! Béke! Áldás! Krisztus velünk van! Velünk van az Áldott! A Szent! A Szent! A Szent! A Messiás velünk van! Alleluja!
A városka minden lakója odafut a házhoz, ahol Jézus van. Mindenki meg akarja csókolni, érinteni, magasztalni.
– Dicsérjétek a Magasságos Urat! Ő a szelek és a vizek Ura. Ha Ő meghallgatta Fiát, azért tette, hogy megjutalmazza iránta tanúsított hiteteket és szereteteteket.
És Jézus el akarja bocsátani őket. De ki tudja lecsillapítani az ünneplő várost, amelyet felizgatott a nyilvánvaló csoda? Főleg, ha a város tele van nőkkel? Jézus hiába erőlködik. Türelmesen mosolyog, miközben a vendéglátó öreg könnyeivel mossa és megcsókolja balkezét.
Visszatérnek az első emberek Jeruzsálemből, lihegve, félelemmel eltelve. Ki tudja milyen szerencsétlenségtől féltek. Látják az ünneplő népet.
– Mi az? Mi történt? De nem volt itt vihar? A hegyről úgy látszott, hogy a város eltűnik a porfelhőben. Azt hittük, összeomlott. És itt mindenki ép!
– Az Úr! Az Úr! Idejében jött el, hogy megmentsen minket a pusztulástól. Csak az elátkozott ház dőlt össze, és néhány cserép és ág. És ti? Mi történt Jeruzsálemben?
Keresztezik egymást a kérdések és a válaszok. De a férfiak utat nyitnak, hogy odamenjenek, és kifejezzék tiszteletüket az Üdvözítő előtt. Csak utána mondják el, hogy mennyire féltek a városban a fenyegető vihartól, és mindnyájan elmenekültek a lombsátrakból a házakba, és az olajfa kertek tulajdonosai már siratták termésüket... amikor hirtelenül a szél elült és az ég kiderült, kis eső után... és az egész város elcsodálkozott. Egyesek a vihart Isten büntetésének tartották azért, mert előzőleg rosszul bántak a Templomban a Messiással.

(7-1420)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése