Egy kegyet kérek
Jézus a Nébó hegy közelében jár
apostolaival. Ellenséges rabbik és farizeusok egy csoportja követi, szidalmazva
Őt:
– Átkozott a Názáreti, bolond,
megszállott. Nem akarjuk őt falaink között!
Épp akkor halad arra egy nagy
karaván. Amikor annak vezetője meghallja a szitkozódást, megfordítja tevéjét,
és megállítja az egész karavánt. Odamegy az apostolokhoz, és megkérdezi:
– Istenetek nevében, melyik
köztetek a názáreti Jézus?
– Miért kérdezed? Te is
kellemetlenkedni akarsz nekünk? Nem elég honfitársai kellemetlenkedése? Te is el
akarod kezdeni? – kérdezi nagyon nyugtalanul Fülöp.
– Jobb vagyok ezeknél.
És egy kegyet kérek. Ne utasítsatok el! Istenetek nevében kérem azt.
Van valami hangjában, ami meggyőzi
a megkérdezett apostolokat. Simon azt mondja:
– Az első, ott elől, a két legfiatalabbal
együtt.
A férfi tevéjével Jézushoz siet.
– Uram!... Hallgass meg egy
szerencsétlent... – mondja neki.
Jézus, János és Marciam
csodálkozva megfordul.
– Mit akarsz?
– Petrából való vagyok, Uram.
Mások számára árukat szállítok a Vörös-tengertől Damaszkuszig. Nem vagyok
szegény. De olyan, mintha az lennék. Van két gyermekem, Uram, és szemük
megbetegedett, az egyik teljesen megvakult, a másik közel áll hozzá. Az orvosok nem
tesznek csodákat, de te igen.
– Honnan tudod?
– Ismerek egy gazdag
kereskedőt, aki ismer téged. Az én körzetemben tartózkodik. Néha neki is
szolgálatokat teszek. Ő mondta nekem, amikor meglátta gyermekeimet: „Csak a
názáreti Jézus tudná meggyógyítani. Keresd meg Őt!” Kerestelek téged. De kevés
időm van, mert követnem kell a legmegfelelőbb utakat.
– Mikor láttad Sándort?
– Tavaszotok két ünnepe
között. Azóta két
másik utat tettem, de sose találkoztam veled. Uram, irgalmazz!
– Ember, nem tudok lemenni
Petrába, és te se tudod elhagyni a karavánt...
– De igen, elhagyhatom. Van egy
megbízható emberem. Őt küldöm előre, lassan. Én Petrába repülök. Tevém sebesebb
a pusztai szélnél és mozgékonyabb egy gazellánál. Magamhoz veszem gyermekeimet
és egy másik hűséges szolgámat. Csatlakozom hozzád. Te meggyógyítod őket... Ó,
világosságot adsz szemeiknek, amelyek most olyanok, mint a sűrű felhő által
eltakart csillagok. Utána folytatom utamat, miközben ők visszatérnek anyjukhoz.
Hová mész?
– Debonba.
– Ne menj oda! Tele van azokkal...
a machaerusbeliekkel. Átkozott helyek, Uram. Ne foszd meg magadat a
szerencsétlenektől, Uram, azáltal, hogy átadod magadat az átkozottaknak!
– Ezt mondtam én is – dünnyög
Bertalan szakállába, és sokan igazat adnak neki.
Most már mindenki Jézus és a
petrai ember körül van. A városbeliek azonban visszafordulnak, amikor látják,
hogy a karaván jóindulatú az Üldözött iránt. A karaván megállt, s várja a
döntés kimenetelét.
– Ember, ha nem megyek a déli
városokba, visszatérek észak felé. De ez nem jelenti, hogy meg foglak
hallgatni.
– Tudom, hogy az izraeliták
megvetnek engem. Nem vagyok körülmetélve, nem érdemlek meghallgatást. De te a
világ Királya vagy, és mi is a világban vagyunk...
– Nem erről van szó. Hanem arról,
hogy hogyan hihetsz abban, hogy én megteszem azt, amire az orvosok nem voltak
képesek?
– Mert te az Isten Messiása
vagy, ők pedig csak emberek. Te Isten Fia vagy. Misace mondta nekem, és én
hiszem. Te mindent meg tudsz tenni, még egy olyan szegény ember számára is,
mint én vagyok. – Az ember válasza biztos, és az ember teljessé teszi
kijelentését azáltal, hogy lecsúszik tevéjéről anélkül, hogy letérdeltetné azt,
és leborul a porba.
– A te hited nagyobb, mint sokaké.
Menj! Tudod, hol van a Nébó?
– Igen, Uram. Az a hegy a Nébó. Mi is tudunk
Mózesről. Nagy! Túl nagy ahhoz, hogy ne tudnánk róla. De te nagyobb vagy! Amint egy szikla a hegy
mellett, olyan Mózes melletted.
– Menj Petrába! A Nébónál várni
fogok rád...
– Van ott egy város a hegy
lábánál, a látogatóknak. És ott vannak szállóhelyek... Ott leszek legfeljebb
tíz napon belül. Erőltetni fogom az állatot, és ha az, aki téged küld, megvéd
engem, nem találkozom viharral.
– Menj! És térj vissza, amily
gyorsan csak tudsz!
– Uram! Én... nem vagyok
körülmetélt. Az én áldásom utálatos előtted. De egy atya áldása sose utálatos.
Megáldalak, és megyek.
Elővesz egy ezüstsípot, és
háromszor belefúj. A karaván élén levő ember ügetve odajön. Beszélnek
egymással. Üdvözlik egymást. Utána a férfi visszatér a karavánhoz, és elindítja
azt. A másik felszáll tevéjére, és elindul dél felé, ügetve. Jézus és övéi
folytatják az utat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése