Kérünk Istenünk, jóságosan ügyelj Egyházad áhítatos
odaadására, hogy mindazok, akik a böjtöléssel fékre fogják magukat testben,
jótettük gyümölcseként szülessenek újjá lélekben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a
te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten
mindörökkön örökké.Ámen.
Nagyböjt 1. hete szerda
Jón 3,1-10; Lk 11,29-32
„Ez a nemzedék nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét”
Jézus nagyon szomorú, amikor ezt a kijelentés teszi:„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek” (Lk11,29-30) Az Úr két régi példát említ, amelyekből megfelelő következtetéseket vonhattak le akkori hallgatói, és amiket bölcsen végighallgatva mi is komolyan megerősödhetünk hitünkben. Sába földje, országa a legrégibb szentírási részekben is megtalálható. Salamon korában a Szentföldtől délre eső vidéket, a mai Arábia északi részét jelentette. A Királyok 1. könyve, mint aranyban és fűszerben rendkívül gazdag országként írja le. Akkori királynője művelt asszony volt. Hírből ismerte Salamon királyt. Legendákat meséltek neki bölcsességéről, udvaráról, építkezéseiről. Felébredt benne a vágy, hogy ha már kortársa egy ilyen csodálatos tehetségű embernek, személyesen is megismerkedhessen vele. Ma sem mentes a gondtól egy ilyen uralkodói utazás megtervezése, lebonyolítása. Akkor viszont nem voltak diplomáciai testületek, külföldi nagykövetek, attasék. Még térkép, sőt iránytű sem létezett. A sivatagos tájon gyalog vagy teveháton haladhatott az utas. A királynő természetesen tevekaravánnal vágott neki a hosszú útnak. De vállalta, mert próbára akarta tenni kérdéseivel uralkodó társát. „Miután nagy kísérettel és gazdagsággal, fűszereket, mérhetetlen sok aranyat és drágaköveket hozó tevékkel bevonult Jeruzsálembe, elment Salamon királyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szívében volt. Salamon fel is világosította minden dologról, amelyet eléje terjesztett; nem volt olyan dolog, ami a király előtt rejtély lett volna. Sába királynője látta Salamon egész bölcsességét a házat, amelyet épített, az asztalán levő ételeket, a szolgák lakóhelyeit s a cselédek sorát az egészen elégő áldozatokat, amelyeket az Úr házában szokott bemutatni, a lélegzete is elállt és azt mondta a királynak: Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen dolgaidról és bölcsességedről; nem hittem, amikor beszélték, amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid felülmúlják a hírt, amelyet hallottam. Boldogok embereid és boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak, s hallják bölcsességedet. Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izraelé trónjára ültetett – mivel az Úr örökké szereti Izraelt, s aki királlyá tett, hogy jogot s igazságot szolgáltass! Majd adott a királynak százhúsz talentum aranyat (41 kg/db) s nagyon sok fűszert meg drágaköveket; sohasem hoztak többé annyi fűszert, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak”. (1Kir 10,1-13) Csoda, hogy Jézus szomorúan gondolja végig mindezt? Salamon bölcs volt néhány dologban, de Jézus maga a végtelen bölcsesség. Salamon felépített egy fővárost, rendbe hozott egy Duna-Tisza köznyi országot; de Jézus az egész föld és ég teremtője, feldíszítője, éltetője. Népének jelentéktelen figurái új jelet követelnek. Nem ad más jelet, mint a feltámadást halottaiból. Vajon a mi nemzedékünk okosabb? Mi Jézusnál keressük a megoldásokat?
Nagyböjt 1. hete szerda
Jón 3,1-10; Lk 11,29-32
„Ez a nemzedék nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét”
Jézus nagyon szomorú, amikor ezt a kijelentés teszi:„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek” (Lk11,29-30) Az Úr két régi példát említ, amelyekből megfelelő következtetéseket vonhattak le akkori hallgatói, és amiket bölcsen végighallgatva mi is komolyan megerősödhetünk hitünkben. Sába földje, országa a legrégibb szentírási részekben is megtalálható. Salamon korában a Szentföldtől délre eső vidéket, a mai Arábia északi részét jelentette. A Királyok 1. könyve, mint aranyban és fűszerben rendkívül gazdag országként írja le. Akkori királynője művelt asszony volt. Hírből ismerte Salamon királyt. Legendákat meséltek neki bölcsességéről, udvaráról, építkezéseiről. Felébredt benne a vágy, hogy ha már kortársa egy ilyen csodálatos tehetségű embernek, személyesen is megismerkedhessen vele. Ma sem mentes a gondtól egy ilyen uralkodói utazás megtervezése, lebonyolítása. Akkor viszont nem voltak diplomáciai testületek, külföldi nagykövetek, attasék. Még térkép, sőt iránytű sem létezett. A sivatagos tájon gyalog vagy teveháton haladhatott az utas. A királynő természetesen tevekaravánnal vágott neki a hosszú útnak. De vállalta, mert próbára akarta tenni kérdéseivel uralkodó társát. „Miután nagy kísérettel és gazdagsággal, fűszereket, mérhetetlen sok aranyat és drágaköveket hozó tevékkel bevonult Jeruzsálembe, elment Salamon királyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szívében volt. Salamon fel is világosította minden dologról, amelyet eléje terjesztett; nem volt olyan dolog, ami a király előtt rejtély lett volna. Sába királynője látta Salamon egész bölcsességét a házat, amelyet épített, az asztalán levő ételeket, a szolgák lakóhelyeit s a cselédek sorát az egészen elégő áldozatokat, amelyeket az Úr házában szokott bemutatni, a lélegzete is elállt és azt mondta a királynak: Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen dolgaidról és bölcsességedről; nem hittem, amikor beszélték, amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid felülmúlják a hírt, amelyet hallottam. Boldogok embereid és boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak, s hallják bölcsességedet. Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izraelé trónjára ültetett – mivel az Úr örökké szereti Izraelt, s aki királlyá tett, hogy jogot s igazságot szolgáltass! Majd adott a királynak százhúsz talentum aranyat (41 kg/db) s nagyon sok fűszert meg drágaköveket; sohasem hoztak többé annyi fűszert, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak”. (1Kir 10,1-13) Csoda, hogy Jézus szomorúan gondolja végig mindezt? Salamon bölcs volt néhány dologban, de Jézus maga a végtelen bölcsesség. Salamon felépített egy fővárost, rendbe hozott egy Duna-Tisza köznyi országot; de Jézus az egész föld és ég teremtője, feldíszítője, éltetője. Népének jelentéktelen figurái új jelet követelnek. Nem ad más jelet, mint a feltámadást halottaiból. Vajon a mi nemzedékünk okosabb? Mi Jézusnál keressük a megoldásokat?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése