Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese

Nagyböjt első hetének szombatja

Szent József a Boldogságos Szűz Mária jegyesének főünnepe

Nagyböjt tizenegyedik napja

Drága Jézus! Erőd egyre lankad,

Kényszeredve Simon segít rajtad,

Ó, ha tudná szenvedésed titkát,

De más szívvel vinné szent keresztfád.

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, te Szent József hűséges gondviselésére bíztad megváltásunk kezdetének titkait. Add, kérünk, hogy Egyházad, az ő közbenjáró segítségével szüntelenül folytassa és teljesítse az üdvösség szent művét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Joseph, fili David, noli timere accipere Mariam conjugem tuam.”

(Máté 1, 20c.)

„József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát!” Szólal meg a názáreti ácsmester álmában a hang, mégpedig nem is közönséges hang, hanem maga az Úr angyala Gábriel arkangyal. Nem könnyű feladat erről az emberről beszélni, azért nem könnyű Testvéreim, mert majdnem olyan volt egész élete során, mint valami szellem, mint valami kísértet. Nem mondhatnám, hogy tipikus példája a ma élő családapáknak. És nem csak én vagyok kicsit tanácstalan, amikor életéről kellene néhány szót mondani, hanem tanácstalan ezzel kapcsolatban, maga az Anyaszentegyház is. Ha bepillantunk az evangéliumokba, akkor a következőket tapasztalhatjuk. A kánoni evangéliumok röviden, más-más hangsúlyozással állítják elénk Szent Józsefet. A művelt Lukács evangélistánál – mint a jezsuita Otto Pfülf fejtegeti írásában – József a maga hatalmas történelmi jelentőségében, méltó tekintéllyel mutatkozik, mint a család feje: Jézus atyja, Mária ura. Ezzel szemben János apostol evangéliumában, Jézus Krisztus istenségének evangélistája Józsefet igénytelenségében rajzolja, és rámutat Jézus Krisztusnak alázatára, hogy a názáreti családot, a szegény hajlékot választotta isteni személyiségének elrejtésére. Márk evangélista pedig, aki a büszke rómaiaknak írt, nevelőatyjának sohasem nevezi, csupán csak egyszer utal rá, amikor azt mondja, hogy a zsidók Jézus Krisztust ácsnak nevezik. Végül a negyedik evangélista Szent Máté apostol a hívő zsidókhoz írt evangéliumában: a pátriárkák ivadékaihoz szól, és Szent Józsefnek életharcaiból származó erényeit emeli ki. Hát akkor vajon melyik volt az igazi József kétezer év távlatából? – kérdezhetjük magunktól jogosan. A tisztánlátáshoz azt is tudnunk kell, hogy a középkorban József még nem részesült abban a nagy tiszteletben, amely később, így napjainkban is osztályrészül jutott neki. Ennek több oka is van. A karácsony ünnepe és hagyományvilága elsősorban Máriát és Fiát veszi körül nagy hódolattal. Az alázatos József meghúzódik a betlehemi istálló homályában, majd később ugyan így háttérbe húzódik a názáreti ács műhely titokzatosságába. Az Egyház attól tartott, hogy József misztériumát az egyszerűbb hívek félreértik. Kizárólag az ő személyét magasztaló ábrázolások a középkor szakrális művészetéből szinte teljesen hiányzanak. A mi magyar kódexeink is nagyon sommásan emlékeznek meg róla. A József-legenda már kikerekedik, és valósággal megelevenedik híres, számtalan kiadásban megjelent barokk népkönyvünk, a Makula nélkül való tükör előadásában, amelyből most idéznék: „Ő legdicsőségesebb nemzetbül származott, mert az ő nemzetéből némellyek pátriárkák, némellyek királyok, némellyek próféták, némellyek papok voltak és nagyobb részént istenes szent emberek. Hogy pedig Szent József ács volt, az nem történt szegénysége miatt, hanem maga akaratjábul, mivel e világ gazdagságát, dicsőségét semminek tartotta, és inkább akarta tisztességes munkában magát foglalni, hogysem henyélésben életét tölteni. Szent József a pátriárkák bizodalma volt és több dicsőséget, tiszteletet vettek őtőle, hogysem ő vett tölök. Ami a testet illeti, Szent József legszebb és ékesebb volt az emberek fiai között, mivel oly királyi nemzetből származott, és az emberek között legékesebbnek kellett jegyesül adatni, mind lelkében, mind testében hozzá hasonlónak kellett lenni. Azért őfelőle úgy van megírva, hogy tiszta szűz férfiú volt. Beszédében szerelmetes, cselekedeteiben mértékletes, társalkodásában nyájas, serénységében, ábrázatjában, szavában, cselekedetiben, hajlandóságiban, kedvességben, nyájasságban Krisztushoz és az ő anyjához mindenekben hasonló. Ez férfiúrul méltán mondhatni azt, kit Dávid Krisztusrul prófétál; minden emberek fiai fölött ékes vagy, kiöntetett a malaszt a te ajakidban és megáldott az Úr örökké. Az Isten anyja is mondhatta róla ama mennyei menyasszonnyal: az én szeretőm fejér és piros, ezerek közül választatott. Jákob pátriárka is így mond róla: természet szerént való fiú a József, fölneveltetett férfiú és a leányzók tiszta tekénteti egyben futottak, hogy láthatnák szépségit. Szent Józsefnek minden jóságos cselekedetei a szemein kitetszett, és a testi szépségéből a lelki szépsége megismértetett.”

Krisztusban szeretett Testvéreim!

Szent József pontosan azt a szerepet kapta a Megváltásunk misztériumában, amelyet nekünk családapáknak szánt a Mindenható Mennyei Atya: ez pedig a hit szolgálata, és a gyermekek felnevelés úgy, mintha minden egyes gyermek, amely a világra jött maga lenne Jézus Krisztus. Mi is pontosan ez a szerep? Tanúskodnia kell a misztériumról és arról, hogy az Isten Fia szűzi fogantatással lett emberré. Nem kis dolog ám ez! A Megváltás Isteni művének sarokpontja, vagy úgy is mondhatnánk, hogy a szegletköve. Itt ezen a ponton kapcsolódik az égi és földi világ egyetlen magzatban, Jézus Krisztusban. Ebben a fogantatásban volt valaha is legközelebb a felsőbb világ, a mienkhez, sem azóta, és várhatóan a későbbiekben sem lesz ilyen közel. Ebből kifolyólag ez az a pont, amelyet leginkább támadhatnak az emberek, a hitetlenek, ezért ez a pont az, amelyet meg kell erősíteni, egy ilyen sziklaszilárd tanúval. József, ahogy mi legtöbb ember nem könnyen hihette el ezt a történetet, amelyre sem előtte, sem utána többé nem volt példa. Ezért volt szükség, ezért kellett neki az angyali kinyilatkoztatásból meg ismernie a titkot, s az számunkra is a hit tárgya marad. Szent József ma is rendületlenül őrzi és hirdeti ezt a titkot, és bizonyítja, hogy a felnőtt ember, igenis azért alapít családot, hogy abban éljen, hogy abban önmagát teljesen lekicsinyítve, két dolgot szolgáljon szüntelenül: az édesanyát, aki új életet képes foganni és világra hozni, és a gyermeket, akinek élete és jövője is a családapa kezében van. József alakja jelképe annak is, hogy a Messiás e jövetele nem egyszerűen az ószövetségi kor folytatása, hanem Isten új és különleges adománya. Jézus Krisztusra úgy kell tekinteni, mint aki Istentől jött, ezért aztán őbenne hinni kell, ahogyan hit benne nevelőapja József is, és édesanyja a Boldogságos Szűz Mária is. Nem hiszem, hogy van olyan keresztény katolikus férfi, családapa, aki ne tekintené példaképének Szent Józsefet. A két kezi munkával, a mindennapi nehézségeket leküzdeni képes férfi lehet egyedül a családapák példaképe. Nem azok az emberek, akik pénzen veszik meg gyermekeik és családjaik boldogulását, de közben fogalmuk sincs arról, hogy ki is a gyermekük, merre fejlődik lelkivilága, milyen ember lesz belőle akkor, ha már nem lesznek szülei, vagy éppen nem lesz pénze és úgy is boldogulnia kell, majd a világban, családot alapítania és felnevelnie. Ezek a családok Testvéreim összeroppannak a terhek alatt, vagy összeroppannak, mert nincs közös hitük, amely összetartja őket, ezért a család 95% szét is válik. A legtöbb sérült gyermek az ilyen családokban születik és nevelkedik. A keresztény katolikus családok nem ilyenek, mert Isten nem ilyennek akarja, hanem olyannak, mint amilyenben saját Egyszülött Fiát is felnőni akarta látni. Szent József ennek a hitnek is kimagasló példája. A zsidók a Messiásban evilági uralkodót vártak. Józsefnek nincsenek tervei, ő egyszerűen engedelmeskedik Isten akaratának. Nagyon jó példája ez annak, hogy mi családapák milyen célokat tűzzünk ki magunk és családjaink elé. Soha se földi dicsőséget, soha sem földi gazdagságot keressünk, hanem sokkal inkább a mennybéli dicsőség és gazdagság legyen célunk, családjaink célja. Isten nem földi vágyainkat akarja kielégíti, hanem örök életet akar számunkra adni. Tehát ne tévesszen meg az bennünket Testvéreim, hogy e nagyszerű hivatás és magasztos szentség ellenére Szent József tiszteletére az Egyház csak később szentelt liturgikus ünnepet. – 1479-ben jelenik meg Szent József ünnepe március 19-án a római breviáriumban. 1621-ben XV. Gergely pápa egyházilag parancsolt ünneppé rendelte: 1970-ben IX. Pius az Egyház védőszentjévé tette és ünnepét elsőrangú ünneppé emelte. Sajnos a mai világ a keresztény katolikus ünnepeket már nem tartja mértékadónak, és a polgári élet szervezése egy kicsit sem könnyíti meg a hívő emberek hitének méltó gyakorlását. Emiatt következhetett be az, hogy idén március 14. egy köznap ünnepnappá válhatott, és helyébe munkanappá alacsonyítottak egy olyan főünnepet, mint Szent József napja. Amíg a modern világ, és benne szűkebb hazánk, Magyarország nem fog visszatérni a keresztény ünnepek eszmeiségéhez, addig ebben az országban nem lesz nyugalom, nem lesz béke, nem leszünk méltók István királyunk örökségére! Verhetjük a melleinket, szavalhatunk, mondhatunk ragyogó szellemiségű beszédeket, de addig belülről fog rothadni a nemzet, és az egész fejlett nyugati világ! Testvéreim, őseink dologtiltó napként tartották számon a mai főünnepet, ha már ma nem is tudtuk ezt megvalósítani, kérlek benneteket, hogy térjetek vissza gyökereinkhez és a jövőt, gyermekeink jövőjét már erre alapozzátok, nekik ezt tanítsátok, és ne a hitetlen, szívtelen polgári világ liberális eszméit! Ezért mi is mondjuk Gábriel arkangyallal, mondjuk fel magunknak családapáknak: „József Dávid fia, ne félj, hogy feleségül vedd Máriát!”

Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, oltalmazd folytonos védelmeddel családodat, amelyet Szent József örömünnepén ennek az oltárnak kenyerével tápláltál. Add, hogy ajándékaid megmaradjanak bennünk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!