Nagyböjt tizedik napja

Nagyböjt első hetének péntekje

Jeruzsálemi Szent Cirill egyháztanító püspök emléknapja

Nagyböjt tizedik napja

Szabadíts ki bajaimból, Uram!

Lásd, megaláztak, és szenvedek,

Bocsásd meg hát minden bűnömet!

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, add meg híveidnek, hogy töredelmes szívvel készüljünk húsvét ünnepére. Enged, hogy a magunkra vállalt nagyböjti önmegtagadás mindnyájunk lelki javára váljék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Et vade prius reconciliari fratri tuo.”

(Máté 5, 24b.)

„Menj, és előbb békülj ki testvéreddel.” Vágja fejükhöz tanítványainak a tanítást, amit a hegyi beszédben fogalmazott meg, de nemcsak az ő számukra, hanem az egész emberiség számára. A hegyi beszédben Jézus Krisztus lerakja az újszövetség alapköveit, és milyen meglepően más formával és tartalommal kerül az az emberek elé, az emberek szívébe. A zsidókhoz beszél, de tanítványai és minden követője már keresztény, mert megkeresztelkedtek az újszövetség törvényeire, a szeretett törvényeire. A názáreti Mester egyértelműsíti tanítványai és az egész zsidó nép számára, hogy ettől kezdve nem ők a kiválasztott nép, hanem azok, akik felveszik az újszövetség keresztségét, lelkületét, szeretetét. Ezzel is kezdi a mai evangéliumi szakaszban a követőinek, a keresztényeknek a figyelmeztetését. „Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét nem juthattok be a mennyek országába.” Testvéreim látom és tudom, hallom és érzem, hogy köztetek is mennyi sok harag és ellentét van. Jézus Krisztus is látta ezt már tanítványai között is, ezért figyelmezteti őket arra, hogy nem elég a vízben megmártózás ahhoz, hogy új emberek legyünk, kell ahhoz, az új szív is, amely új érzelmeket, új szeretett tolmácsol a lelkünknek. Tudom, hogy nincsen komoly ellentét köztetek, tudom, hogy a harag nem is igazán harag, amit éreztek testvéretek iránt, de éppen ezért, vagy éppen emiatt sokkal inkább meg kellene egymásnak bocsátani és szeretettel kellene egymáshoz közelíteni. Mert hiába jöttök ki az Eucharisztia gyümölcséért az oltárhoz, nem Jézus Krisztus testét és vérét veszitek magatokhoz, hanem csupán egy ostyát, és egy kis bort, mert nem tud bennetek azzá válni, ami, mert a harag a szeretetlenség nem engedi, hogy azzá váljon. A hegyi beszédben kapott ezen tanítás azt mutatja, hogy a Jézus Krisztus által követelt erkölcsi magatartás nemcsak az ószövetségi törvények fölött áll, hanem fölötte áll minden ember alkotta törvény felett is, hát még az rátudók magyarázatainak. Szélsőséges példát hozz fel ennek szemléltetésére a „Ne ölj!” parancsát. Abban az időben az elrettentés volt a cél, mert csak ez által voltak képesek az emberek megérteni a kisebb dolgok nagyobb súlyát is. Ma már a pedagógiai eszközök mások, az emberi lelkek sokat finomodtak, csiszolódtak, akár az Egyházra, akár a polgári élet követőire gondolok. Nekünk keresztényeknek sokkal szigorúbb erkölcsi normáknak kellett és kell ma is megfelelnünk. A büntetést akkor is és most is ki kell róni a vétkezőkre. Ma azonban sokkal hajlamosabbak vagyunk elsiklani ezek felett, talán éppen a megbocsátás törvénye miatt, de attól félek, hogy inkább a hanyagság és a nem törödömség miatt. Aztán a példát lejjebb viszi Jézus Krisztus, mert ő az ártó szándék és az ellenségeskedés gyökerét is kiakarja belőlünk irtani. Szerinte már az is elítélendő dolog, ha valaki gúnyos, megvető szavakkal illet másokat, hiszen a harag és gyűlölködés ilyenekkel, ilyeneknél kezdődik. Azóta a világ sokszorosára gyorsult. Több a követelmény, nagyobbak az elvárások, a legtöbb embernek pusztán a megélhetéséhez is erőn felül kell vállalnia, ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a világ követelményével. Ennek aztán az a következménye, hogy az emberek belefáradnak, belefásulnak a mindennapi küzdelemben, az állandó harcba a családdal, a világgal és önmagukkal. Ettől aztán szinte állandóan robbanásig feszült állapotban élnek, konfliktust tűrő képességeik határra kiéleződik, és a legapróbb akadály, vagy ellentét hatására vita, ellenségeskedés, gyűlölködés robban ki belőlük. Nehéz ezekben az emberekben fellelni a felebaráti szeretetet, és tiszteletet, amelyek a békességet parancsolják szívünknek és lelkünknek. A legtöbb ember tudja is, hogy nem jól és nem helyesen él, de néha tétova küzdelmet indítanak ezért, áldozni is kijönnek egy-egy gyónás után, de aztán visszaesnek ugyan abba a kerékvágásba, ugyanazokba a hibákba. Azt pedig, hogy hetente, havonta gyónjanak sem ők, sem a papság nem képes felvállalni a fentebb vázolt nehézségek miatt. Pedig ez sokkal fontosabb még az áldozásnál is, hogy ne legyen harag a szívünkben sem embertársunk, sem semmi iránt, mert akinek harag van a szívében, az nem kerülhet a mennyek országába és azért mindannyian hívők és nem hívők is odatartanak. Ezért Jézus Krisztus ki is emeli szavaival, hogy ahol sérelem van, hogy akinek szívében harag tüskéje van felebarátja iránt, azt előbb jóvá kell tennie, és csak utána járulhat Isten elé áldozattal, áldozásért. Legjobb azért az, ha ilyen van szívünkben, akkor eljövünk a templomba, és a már a templom ajtóban rendezzük magunkban ezeket a lelkiismereti dolgokat. Ne feledjük, hogy emberi életünk zarándokútjának sem elejét, sem a végét nem ismerjük, nem tudhatjuk, hogy melyik napon, vagy melyik éjjelen kell megjelennünk az égi bíró előtt, és ha úgy érkezünk oda, hogy a szívünkben ott vannak ezek a sérelmek, ezek a tüskék, akkor bizony már nem lesz módunk kijavítani azokat és menthetetlenül az örök kárhozatra kerül a lelkünk. Minden szentmisének elengedhetetlen része a felajánlás, amikor kenyeret és bort helyezünk az oltárra, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Ünnepi szentmiséken a ministránsok gyűjtik az adományokat. Az evangéliumban Jézus arra figyelmeztet, hogy a legszebb adomány a béke, az egységre törekvés, a felebaráti szeretet és tisztelet ajándéka. A törvény külső szabályait a szív mélyébe írja az Úr: már az is méltó az Ítéletre, aki haragszik testvérére. Minden szentmise felajánlása alkalmas pillanat arra, hogy megvizsgáljuk, mennyire törekedtünk Isten újszövetségi törvénye szerint élni. Mert amilyen mértékkel mértek másoknak, nektek is olyannal fognak mérni – teszi hozzá Jézus Krisztus egy másik evangéliumi szakaszban. Természetesen az sem elegendő, hogy meg van bennünk a jó szándék és elhatározás arra, hogy békét teremtek magam körül, de közben egy lépést sem teszek azért, hogy ez megvalósuljon, csak mindig azt várom, hogy mások tegyék meg ezt helyettem! Testvéreim az első lépést mindig nekünk keresztény katolikus embereknek kell megtennünk, akár milyen nehéz is az, de induljunk Jézus Krisztus szavaival: „Menj, és előbb békülj ki testvéreddel.”

Imádkozzunk:

Istenünk, újítson meg minket a szentségi táplálék, tisztítson meg bűneinktől, és tegyen egyre inkább részesesévé üdvösségünk szent titkának. Krisztus, a mi Urunk által!

Ámen!